KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága

Apáról fiúra

Nevelős Zoltán

Az új Indy-film nem pusztán egy újabb Jones-kaland, a megváltozott kulturális közeg a mítoszt is bővíti.

 

Hatvanéves korában az ember természetes igénye az összegzés, és ez alkotói pályákra is érvényes. Ahogy az utóbbi másfél évben Sylvester Stallone is visszatért két legendás szerepéhez, hogy epilógust biggyesszen két, húsz éve elhagyott sorozatához, az interjúk tanúsága szerint a negyedik Indiana Jones-film ötlete is a sztártól, Harrison Fordtól származik. Ám míg a szinte egyszemélyes Stallone-művek (színész, író, rendező egyszemélyben) csupán szimpatikus, eleikhez hű, de önmagukban kevéssé emlékezetes produkciók lettek, Indynek Ford mellett van még két nehézsúlyú filmcézár szülőatyja is, akiket nem lehet kihagyni a számításból. Igaz, George Lucas új Star Wars-trilógiájával – sok rajongójának csalódást okozva – nem tudta megismételni a régi varázslatot, Steven Spielberg pedig újabban komoly és komolykodó műveivel messze távolodott egykori játékos énjétől.

A negyedik Indiana Jones-film tervéről az évtized eleje óta lehetett olvasni, írók sora – M. Night Shyamalan, Tom Stoppard, Frank Darabont – kapott felkérést, illetve dolgozott a forgatókönyvön, mielőtt David Koepp (a Titkos ablak és a Hetedik érzék rendezője, valamint Spielberg több filmjének írója) kezében véglegesült volna a cselekmény. A nehéz szülés után számíthattunk volna csalódásra, de szerencsére A kristálykoponya királysága hozta a régi formát, sőt egy lépéssel meg is toldotta.

Az alkotók kezdettől hangoztatták, hogy nem fogják eltagadni az időközben nagypapa korba jutott Harrison Ford éveit, és a forgatások közt eltelt időnek megfelelően a cselekményt az ötvenes évekbe helyezik. Az új korszak új feltételeket hozott magával, új ellenségeket, új technikai és kulturális környezetet, ami mind szervesen beépült a filmbe. 1957-ben a náci birodalom már a múlté, a hidegháborúval új gonoszok tűntek fel, a szovjetek – élükön Cate Blanchett parafenomén komisszárnőjével –, akik ráadásul – a kommunistaellenes paranoia netovábbjaként – amerikai katonáknak álcázva törnek be az Egyesült Államok legféltettebb titkait őrző objektumba, mindjárt a film bevezető jelenetében.

A megváltozott kulturális közeget illusztrálandó, a rock and roll, a gyors autók és a fiatalság kultusza egyenesen az első másodpercekben robban a képbe, hogy aztán a film első harmadában felvonuljanak még a korszak olyan baljós jellegzetességei, mint az atomkísérletek – Indy véletlenül egynek a kellős közepébe csöppen –, a hírhedt hárombetűs intézmények (FBI, CIA, KGB); a Ray Winstone által alakított barát/ellenség alakjában pedig az ötvenes évtizedben felvirágzó kémfikció kettősügynök-témája is beépül a cselekménybe. Indy váratlanul fellelt fia, Mutt (Shia LaBeouf) a korabeli ifjúság egész kelléktárával érkezik, motorkerékpártól a minduntalan előrántott fésűig, de a film leggyakrabban kritizált aspektusa, az UFO-téma is a korszak popkulturájából meríttetett.

E kulturális utalások tekintetében A kristálykoponya királysága feltétlenül újdonságot hozott, nagyban gazdagítva az Indiana Jones-filmek világát, azzal együtt, hogy ismét időtlen rejtélyek, a talán sosem létezett Eldorádó és a létező, de ismeretlen eredetű kristálykoponyák körüli titkok feltárása képezi a hajsza célját.

Az új film nem pusztán egy újabb kalandot jelent, de éppen annyival bővíti az Indy-mítoszt, mint tette Az utolsó kereszteslovag: míg abban a régész előéletét ismerhettük meg, és apja is kulcsszerepet kapott a történetben, úgy itt a jövő elevenedik meg, jelentős szerepet adva Indy fiának. Ha folytatásként nézzük, A kristálykoponya királysága az első filmhez, Az elveszett frigyláda fosztogatóihoz kapcsolódik Marion Ravenwood (Karen Allen), a kalandor egyetlen komoly partnernője személyén keresztül; viharos románcuk itt jut el a beteljesedésig. A végzet temploma kihagyásával (ami a jórészt egyhelyszínű cselekményével és az egyetemen játszódó jelenetek mellőzésével is kilóg a sorból) így az első, a harmadik és a negyedik film alkot kerek trilógiát, ebből a szempontból pedig A kristálykoponya királysága egyedülálló a megkésett folytatások között.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9417