KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szex és Lucia

Bori Erzsébet

 

A Tehenekkel befutott Julio Medem ezúttal közönségsikerre tört, és egyből a lényegre tért. A Szex és Lucia nem érdektelen képlet, tisztán kirajzolódik belőle az írói-rendezői szándék, és ugyanilyen tisztán áll előttünk az a film, amelynek ezt nem sikerült megvalósítania. Boy meets girl – klasszikus és elkerülhetetlen eset úgy a moziban, mint az életben, és mindkét helyszínen kétesélyes a dolog.

Lucia pincérnő – legalábbis ezt állítja magáról, mi pedig kénytelenek vagyunk bemondásra elhinni, mert a film még egy vágóképet sem veszteget rá. Nem úgy Lorenzo látványos foglalkozásának, a regényírásnak, amelyet visszatérően van módunk figyelemmel kísérni. A sztori hátrafelé megy, mint a rák, Lorenzo halálától göngyölődik visszafelé kihagyásosan, flash backek során át, mintha a hősnő emlékezne vissza rá azon a turistaszezon végén lakatlanná váló szigeten, ahová gyógyulni érkezett. Felidéződik a mesés kezdettől a mámoros boldogságon át a kapcsolat válságáig vezető út, melynek során szenvedélyes szexjelenetek gondoskodnak arról, hogy a mások szerelme ne váljon unalmassá a külső szemlélő számára, és a hőfok azután is csak egyre nő, hogy Lucia és Lorenzo közt alábbhagy a láz: ekkor Lorenzo erotikus fantáziáival és kalandozásaival vigasztalódhatunk. A mese ezen szakaszában fontos szerephez jut egy gyönyörű gyermek, a kislány babysittere, a babysitter pornósztár mamája és a pornósztár élsportoló szeretője.

Egyetlen teliholdas éjszakára szóló szerelem a szép idegennel, akiről mit sem tudunk, és akit nem látunk soha többé – ez mondjuk elég közkeletű vágykép. Ennél kicsit meredekebb annak a leánynak az esete, aki a mamája főszereplésével készült pornófilmekre gerjed. Látnivaló, hogy nem maradunk táplálék nélkül, és akkor még szót sem ejtettünk a hold hatalmáról, a föld és a tengermély rejtett bugyrairól, az interneten folyó intim beszélgetésekről és a regényírás nehézségeiről.

A széttartó cselekmény végül szétesik, és hiába minden erőfeszítés, nem sikerül megnyugtatóan lezárni. De fölmerül bennünk a gyanú, hogy talán rossz úton jártunk: mi van, ha nem Lucia emlékszik vissza a szerelmükre, hanem a kómában fekvő Lorenzo, ami máris megmagyarázná, miért Szex és Lucia a film címe, nem pedig Szex és Lorenzo, esetleg Lucia és Lorenzo. Innen már csak egy lépés, hogy mindez Lorenzo írói munkásságának terméke, az meg már korábban kiderült, hogy Lorenzo rossz író, aki hajlamos összekeverni az életet az irodalommal, miközben egészen úgy izzadja ki magából a Művet, mintha Karinthy selyemhernyó hasonlatát akarná szemléltetni. Mivel Lucia az első regényét olvasva szeretett bele, nyilvánvaló, hogy a kapcsolatuk halálra van ítélve. Vagy épp ellenkezőleg… A helyzet már csak azért sem reménytelen, mert Julio Medem talán épp olyan rossz író, mint Lorenzo, viszont sokkal jobb rendező, mint amilyen forgatókönyvíró.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2754