KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hüvelyk Matyi titkos kalandjai

Csejdy András

 

Gondoltak már arra, hogy egy ország hangulatát, a lakosság érzékenységét, egy nép közérzetét mennyire befolyásolja, hogy melyek az általános iskolai kötelező olvasmányok? Emlékeznek még a fojtó bányalégre, a rongyos bicebócára, a szorongásra, amit a torokgyík olvastán éreztünk tízévesen? Hát gyerekdalaink szövege mikor tudatosult Önökben? Hogy fületlen, farok nélküli bocik, török gyerekek által halálra szadizott, kerékbe tört, sós kútba vetett katicabogárkák, égő házú csigák népesítik be az otthonunkat, mikor jutott először eszükbe? Gyereknek lenni akkor sem volt könnyű, csöppet sem, egyáltalában. Pedig az még egy nyugis kor volt, az apukák az ágyneműtartóba dugták a csempészett pornólapokat, hétfőn adásszünet volt a fekete-fehér tévében, és Beavis meg Butthead helyett Disney-mozi Mauglija számított idolnak. Mára sok minden megváltozott, de gyerekdalaink maradtak, és az élénkebb fantáziájú apróságok rémálmaiban még mindig Andersen-motívumok kísértenek gyakorta. A mese, miközben szórakoztatva nevel, az életre treníroz. A mese közös kultúrkincs, olyan rögzült hagyományrendszer, amelyhez előszeretettel fordulnak alkotók, aktualizálandó az archetipikus toposzokat. Így válhatott Dave Borthwick angol rendező kezei között az egyik nemzetközi hírű mini-manóból, a magyar keresztségben Mátyás nevet kapott Hüvelyk Tamásból bájos, esetlen, tapasztott agyagfigura, aki egy anti-utópisztikus, időtlen, mrozeki-becketti sci-fi-világban csetlik-botlik. Világra jön, elrabolják, mutánsfaktoriban kísérleteznek vele, barátja és mentora, a Robin Hoodos Óriásölő Jack oldalán harcol a förtelmes emberpéldányok ellen, egyetlen vágya, hogy újra hazataláljon. Hogy sikerrel jár-e, kétséges: megfejtésül szimbolikáról, idézőjelezésről kéne beszélnünk, duplán-triplán kódolt üzeneteket kellene megfejtenünk, de ez az invenciózus film nem erről szól, nem ez a lényege, nem azért készült. Műfaja kevert, technikai kivitelezése elképesztő, társadalomképe hátborzongató, belegyalogol a gyomrodba, és gondolkodásra ösztökél. Nem hittem volna, hogy egy animációs munka képes lehet erre. Képes. A címszereplőről nekem folyton a lányomra kellett gondolnom, aminél többet nemigen mondhatok. A kor határa legyen tizenkét év, afölött mindenkinek ajánlott, akit érdekel, hogyan lehet kultot csinálni visszataszító színészekkel, groteszk bábokkal, trükkökkel és effektekkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1639