KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Berlin

Fesztiválon kívül

Kőniger Miklós

Berlin nemcsak februáronként – minden időben a filmtörténet, a mozikultusz városa.

 

 

1.

Ebben az évben lenne a svéd származású díva, a búgóhangú, korát megbabonázó énekesnő, a titkárnőből avanzsált UFA-sztár, Zarah Leander 90 éves (1907–1981). Ebből az alkalomból Schöneberg kerületében állandó múzeum nyílt, egy rajongó szakértő, egy szerelmetes filmbarát, Paul Seiler jóvoltából.

A háromszobás lakásban több mint tízezer bekeretezett címlap, kivágott újságcikkek, beszámolók, film- és színházi műsorfüzetek, 200 német és 250 svéd hanglemezfelvétel, rádió- és televíziós interjúk, valamennyi film- és televíziós alakításának képanyaga.

Paul Seilernek, ugyancsak az évforduló tiszteletére, a napokban jelent meg immár negyedik változatban (!) új Zarah Leander-monográfiája. A 240 oldalas – 110 film-, színpadi és civil fotóval, plakátokkal bőven illusztrált – könyvnek érdekes magyar vonatkozásai vannak. 1936-ban forgatott, Premiere című első német nyelvű filmjének rendezője Bolváry Géza, s a film slágereit Buday Dénes és Fényes Szabolcs szerezte. A Cziffra Géza ötletéből „elővarázsolt” Csajkovszkij-filmben, 1939-ben, nem kisebb vetélytársra talált, mint Rökk Marika. Eljátssza Herczeg Ferenc Kék rókája megfilmesített változatának főszerepét is, 1938-ban, majd a második világháborút követő szilenciuma után az első producer, aki Németországba hívja: a magyar Trebitsch Gyula...

 

2.

Miközben az újságok kulturális rovatában természetesen a fesztivál állt a középpontban, naponta jelentek meg új és újabb híresztelések, álhírek, tiltakozások és ellentiltakozások, televíziós memorandumok (!) egy utca elnevezése miatt. Öt évvel ezelőtt hunyt el a német filmgyártás egyetlen világsikert arató színművésznője, Marlene Dietrich. A német törvények értelmében az elhalálozás után öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szenátus megszavazhassa a felterjesztett névjavaslatot. Szinte valamennyi párt egyértelműen letette voksát, hogy az egykoron „vörösnek” titulált munkásnegyedben, Schönebergben, ahol Marlene Dietrich született, utcát, teret vagy parkot nevezzenek el. Az utca, ahol Dietrich született, ma Julius Leber nevét viseli, a ház falán emléktábla áll. A szociáldemokrata Leber koncentrációs táborban végezte életét, tehát szó sem lehet a névváltoztatásról. Az a félreeső utca, amelyet a szenátorok találtak helyette, nem reprezentatív, egyszerűen blamázs. Az új lehetőség a Pappe utca. Ám a lakosok, az üzletek, munkahelyek tulajdonosai tiltakoznak a névváltoztatásból eredő költségek miatt... Egy televíziós riportfilmben egy idős úr odavetett fél mondata: „Maradt volna Amerikában...”

A Fridenaui temetőben, ahol Marlenét utolsó kívánsága szerint édesanyja mellé temették, sírját naponta lepik el friss virággal tisztelői.

 

3.

Az egykori Nyugat-Berlin belvárosában található az a filmantikvárium, amelyben elképesztően gazdag anyagot találhat a gyűjtő. A húszas évektől napjainkig filmplakátok, százszámra a finoman megbarnult színészképeslapok, autogrammal és nélküle, eredeti műsorfüzetek évjáratonként, filmkamerák, világítótestek... Egy dokumentumfilmhez anyagot, képeslapot keresek, amikor a tulajdonos megtudja, hogy magyar vagyok, nemcsak hogy szívesen eligazít, hanem sorolja, hogy kik, mikor, melyik filmben forgattak magyarok. Majd egy albumot nyújt felém:

– E körül keresgél?!

Megbabonázva fedezem fel Bulla Elmát – Gustav Fröhlich oldalán –, Beregi Oszkárt, Ernst Verebest, Paul Martint, Lia de Puttyt, Eta von Hajdút, Maria Tasnádyt, Berki Lilit, Fedák Sárit, Páger Antalt, Muráti Lilit...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 22-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1626