KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bocsáss meg, kedvesem!

Kovács Kata

Plaire, aimer et courir vite – francia, 2018. Rendezte és írta: Christophe Honoré. Kép: Rémy Chevrin. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Jacques), Vincent Lacoste (Arthur), Denis Podalydès (Matthieu), Sophie Letourneur (Isabelle). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 132 perc.

 

Franciaországban mostanság minden évre jut legalább egy LMBTQ-tematikájú, fesztiválsikerre ítélt művészfilm, a 2017-es 120 dobbanás percenként után Christophe Honoré (Anyámat!, Csak a szex) filmje szerepelt a 2018-as cannes-i versenyprogramban, mely ugyancsak a kilencvenes évekbeli AIDS- és HIV-őrület idejére kalauzol. A Bocsáss meg, kedvesem! párdarabjának is tekinthető, szintén modern filmes formavilágú és a fülledt erotikát középpontba helyező Idegen a tónál sztárja, Pierre Deladonchamps ezúttal egy párizsi írót alakít, aki egy nála jóval fiatalabb fiúval keveredik fájdalmas szerelmi viszonyba.

A Szólíts a neveden-féle divatos vintage-világot erőteljes, hidegen kék vizualitással kiegészítő Bocsáss meg, kedvesem! elsősorban a lelki és szexuális értelemben is felkavaró viszony ábrázolásában jeles, de kiváló a meleg szomszéd, a haldokló ex és az író kisfiának mellékszála is. Az üzenetrögzítők, a szüntelenül szívott Lucky Strike és folyton nyitva lévő borospalackok harminc évvel ezelőtti világa erőteljes teátralitással párosul Honoré filmjében, az irodalmias dialógusok, a magaskultúrára tett percenkénti utalások, a megszólaló korabeli pop-számok és operarészletek, a plakátra kívánkozó, grafikus kompozíciók tovább erősítik ezt a hatást. A túlnyújtott játékidő és a végeláthatatlanul hosszú, drámai ívet ritkán követő dialógusok azonban néhol már nem csak a néző, de még a színészek érdeklődését is elvesztik. Coming out, nemi úton terjedő betegségek, felnövés, múlandóság, beteljesületlenség, vágyakozás, ügyetlen szexualitás – a tematika zászlóvívői pontosan ugyanezeket a motívumokat vonultatják fel az Utolsó napjaimtól (Ozon) az Adèle életéig (Kechiche), Honoré munkája azonban hozzáadott érték és valódi mögöttes tartalom tekintetében a gyengébbek közé tartozik: inkább csak stílusos, de középszerű melodráma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14063