KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tagadás

Kovács Patrik

Denial – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Mick Jackson. Szereplők: Rachel Weisz, Timothy Spall, Tom Wilkinson. Forgalmazó: Bontonfilm. 109 perc.

Jóllehet ma már számos országban bűncselekménynek minősül a holokauszttagadás, még mindig sokan azonosulnak e kártékony szemléletmóddal. A zsidó népirtás tényét megkérdőjelező kutatók egyik legismertebbje, a brit David Irving a kilencvenes években perbe fogta az amerikai historikust, Deborah Lipstadt-ot, amiért az egyik könyvében antiszemitizmussal és történethamisítással vádolta meg őt. Kétszeresen fonák helyzet állt elő: egy fajgyűlölő, Hitler-szimpatizáns kókler akart revánsot venni vélt sérelmeiért, ráadásul – a brit jogrend sajátosságából fakadóan – az alperesre, illetve annak ügyvédeire hárult a teher, hogy bizonyítsák igazukat. Mick Jackson legújabb rendezése a nagy port kavart ügy eseményeit beszéli el.

Az alapanyag ezüsttálcán kínálta egy pazar bírósági dráma lehetőségét, a Tagadás azonban sajnos éppoly fantáziátlan, mint a címe. Jackson rendkívül szűkre szabja a játékidőt, ami széttöredezi a ritmust: a nyitány és a tárgyalótermi összecsapások előkészületeit felvázoló szekvenciák túl sok mozzanatot sűrítenek egybe, a jelenetek kurták és hanyagul felépítettek, a cselekmény hosszú bakugrásokkal halad előre. Szerencsére a rendező félúton racionalizálja a tempót, és a feszültség, mely mindaddig csak pislákolt, végre beizzik, amint Lipstadt (Rachel Weisz) a vádlottak padjára lép. A bírósági szócsaták izgalmasak ugyan (ráadásul teljes egészében a valódi per jegyzőkönyve alapján íródtak), ám a két főhős sosem ütközteti egymással érveit, személyes konfliktusuk elsikkad, így pedig az ügy kissé tétnélkülinek tetszik.

Érződik, hogy Jackson másfél évtizede nem készített mozifilmet: Lipstadt morális vívódását közhelyekbe csomagolja, a szinte már dokumentarista hitelességet néha papírízű dialógok ellenpontozzák, és a képi megvalósítás is az alkotó televíziós múltját idézi. Üdvözlendő viszont, hogy a Tagadás a holokauszt-túlélők nézőpontját is megjeleníti, továbbá, hogy az egyik jelenet eredeti auschwitz-i helyszíneken forgott. Weisz és az Irvinget alakító Timothy Spall egyaránt remekelnek, ám Tom Wilkinson még őket is árnyékba borítja a veterán ügyvéd, Richard Rampton színpompás karakterének bőrében. A Tagadás azonban így is a beváltatlan ígéretek filmje. Kár érte: ha szerencsésebb csillagzat alatt születik, az Aki szelet vet kortárs párdarabját ünnepelhetnénk benne.

Extrák: werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13465