KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodálatos Pókember 2.

Kránicz Bence

The Amazing Spider-Man 2 – amerikai, 2014. Rendezte: Marc Webb. Írta: Alex Kurtzman, Jeff Pinkler, Robert Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: hans Zimmer. Szereplők: Andrew Garfield (Peter), Emma Stone (Gwen), Jamie Fox (Dillon), Dane DeHaan (Harry). Gyártó: Marvel / Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 144 perc.

 

Egybehangzó vélemények szerint Sam Raimi brutálisan sikeres, a bő tíz éve elszaporodó képregény-adaptációk reneszánszában kulcsszerepet játszó Pókember-verziója a 2007-es harmadik résszel mélypontra jutott: főgonoszok egész serege tört a főhős életére, aki mellékszereplővé vált saját filmjében, civil énje, a lelkiismeretes, szerethető Peter Parker pedig végképp háttérbe szorult. Sajnos a Marc Webb által rendezett, két éve ígéretesen induló reboot már a második epizóddal ugyanebbe a hálóba gabalyodott.

Az új írógárda pontosan arra helyezte a hangsúlyt a folytatásban, ami a legkevésbé működött A csodálatos Pókemberben, vagyis az antagonisták felléptetésére. Három, változatos traumáktól gyötört, jobb sorsra érdemes ellenlábas áll vigyázzban, hogy végre elmondhassák gyűlölettől izzó nagymonológjukat, komplexitásukról azonban mindent elmond, hogy éppen az a Rinó tűnik a leghitelesebbnek közülük, akinek a mondandója kimerül annyiban, hogy ő a Rinó. A kisebbrendűségi komplexussal küszködő, infantilis Electró előképe egyértelműen a Jim Carrey-féle Rébusz a Mindörökké Batmanből, de az új Pókember más tekintetben is Joel Schumacher rossz emlékű Denevér-filmjeit idézi, azok bájos giccskavalkádja nélkül. Webb alkalmatlannak bizonyul arra, hogy emlékezetessé tegye az akciószekvenciákat, a forgatókönyv pedig alig ad lehetőséget rá, hogy az 500 nap nyár direktora a számára testhezállóbb feladattal, Peter Parker hétköznapi életének bemutatásával foglalkozzon. A grandiózus, ám unalomba fulladó összecsapásokkal teli, jócskán elnyújtott történeten a fiatal főszereplők egy-egy őszinte, emberi pillanata sem segít, mint ahogy a comics-történelem egyik legszomorúbb, szívbemarkoló momentuma is félszívvel vászonra vitt, kötelező kör marad csupán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11899