KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Jackie Chan: A nagy balhé

Géczi Zoltán

’A’ gai waak (Project A) – hongkongi, 1983. Rendezte: Jackie Chan. Szereplők: Jackie Chan, Sammo Hung, Biao Yuen, Dick Wei. Forgalmazó: Budapest Film. 106 perc.

 

Azok a filmbarátok, akik nemrégiben megnézték egy csillagászati költségvetésű hollywoodi akciómozi netre kiszivárgott workprint kópiáját, siralmas élményben részesülhettek. A belső használatra szánt anyagból cáfolhatatlanul kiderült, hogy a tavaszi szezon méregdrága szuperlátványosságának súlypontozott elemeiből szinte semmi sem valódi: a harci jelenetekben a programozókon és az animátorokon kívül további élő emberek nem nagyon vettek részt, és csupa poligon-figurák csapnak össze a gondosan megkomponált pixelkörnyezetben.

A hongkongi harcművész-komédiások 1983-as klasszikusa üdítő ellenpéldája a mainstream amerikai filmiparra jellemző digitális restségnek. Jackie Chan, Sammo Hung, Biao Yuen és Dick Wei, a keleti akciómozi Marx fivérei valódi klasszikust adtak az 1980-as években oly virgoncan ficánkoló zsáner katalógusához, amelyet sokan a mai napig a legkiválóbb munkájuknak neveznek. A kalózok ellen szövetkező derék tengerészek tempós történetét bolondos kergetőzések, ihletett trükkök és végtelen profizmussal előadott harci jelenetek színezik, amelyek könnyedén ellentételezik a korántsem a nyugati drámaiskola szabályai mentén szövődő, európai szemmel nézve gyakorta bugyuta cselekmény kisdedóvós humorát. Jackie Chan rendezőként és főszereplőként egyaránt ragyog; a kamera kedvéért még az óratoronyból is aláveti magát, a közösen kidolgozott bunyókban pedig valódi harcművészek mutatják be, mily látványos is a legendás kínai operaiskola szigorú tréningjének szakmai hozadéka, mily komplex mozdulatsorok valósíthatók meg egyetlen snittben.

A nagy balhé meseszép példázata annak, miként dolgoznak a lelkes és felkészült filmesek, akik hajlandóak akár a szó szoros értelmében is összetörni magukat a nézők szórakoztatása végett. A régi iskola eminensei nem a legfrissebb verziószámú szoftverekkel harcolnak a publikum kegyeiért, hanem a kemény edzésekben és a feszes csapatmunkában, vagyis az emberi tényezőben hisznek – 2009-ben pedig hihetetlenül felvillanyozó élmény a hagyományos filmcsinálás iránti elkötelezettség ily őszinte megnyilvánulása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9809