KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lány miatt

Mockler János

Egy lány miatt sok mindent lehet csinálni. Hajat vágatni, merényletet kísérelni meg az elnök ellen, végigverni a fél falut, a halványsárga földig ittasodni. Különösen, ha az a lány a bankigazgató lánya. Különösen a mai világban; egy após a szponzorszakmából aranyat ér. Ám filmünk nem a mai világban, hanem 1963-ban játszódik. Akkoriban az ember, ha francia volt, még inkább csak növesztette a haját, az elnököt elintézték neki odaát, és ha csupán 15 éves volt, hát a mesterséges bódulat sem izgathatta túlságosan.

Adott tehát a halmozottan hátrányos helyzet, a kései kamaszkor minden baja, bánata, a szociális háttér, vándormadár természetű apa és három testvér. Illetve adott egy más, egy különb világ, ahol a tudás, a műveltség és hasonló huncutságok játsszák a főszerepet. A különbség csupán annyi, mint egy, a kor divatja szerint lombfűrésszel barkácsolt elektromos gitár fülsértő hangja és a lágy hegedűszó között van. Természetesen a háztáji Gibson a fiúé, az Amati pedig a lányé. Ezen kívül látunk még első csókot, szerelmes elbambulás miatt bekövetkezett autóbalesetet és a szerelem dacát.

Mi tagadás, az ember sok hülyeségre képes egy lány, egy asszony miatt. Antoine például szorgalmasan tanul, évek fáradságos munkájával elsajátítja a rögös írói szakmát. Sikert sikerre halmoz, és nem felejt. Ez idáig szép.

De azt mégis túlzásnak tartom, hogy 109 perces színes filmet is áldozzunk a felejthetetlen csitri emlékének. De ha mégis, az alkotó talán házimozijában, a velencei nyaralásról készített felvételek helyett tisztelt családját és a váratlanul betoppanó vendégeket szórakoztathatná dolgozatával. Kedves felesége bizonyára díjazná az opuszt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=89