KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollywoodland

Váró Kata Anna

Hollywoodland – amerikai, 2006. Rendezte: Allen Coulter. Írta: Paul Bernbaum. Kép: Jonathan Freeman. Zene: Marcelo Zarvos. Szereplők: Adrien Brody (Simo), Diane Lane (Toni), Ben Affleck (Reeves), Bob Hoskins (Mannix), Molly Parker (Laurie). Gyártó: Miramax Films / Focus Features. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 126 perc.

Film-noirba öltöztetett komplex és elgondolkodtató tanmese Hollywoodról, a sztárkultuszról, az álomgyár generálta álomvilágról, a hollywoodi filmgyártásra kevéssé jellemző nyitott befejezéssel. Röviden így lehetne összefoglalni Allen Coulter Hollywoodlandjét, amely az 50-es évek tévé-boomjának nagy sztárjáról és egyben nagy veszteséről, George Reevesről, vagyis Supermanről szól. Reevesért gyerekek milliói rajongtak, ő mégis kudarcként élte meg, hogy a kezdetben csak a pénzért és kiugrási lehetőségéért elvállalt szerep egy életre beskatulyázta, megakadályozva, hogy igazi mozicsillag váljék belőle. Sikertelennek vagy nem elég sikeresnek lenni pedig mindenütt rossz, de Hollywoodban a legrosszabb.

A film cselekménye Reeves tragikus halálával kezdődik, amelynek mai napig felderítetlen körülményeire egy feltörekvő magándetektív keresi a megfejtést, aki mellesleg épp ettől az ügytől reméli az ismertséget. Így elevenedik meg egy, a „kispálya” fogságában rekedt élet története egy másik „kispályás” segítségével. Úgy tűnik azonban, mindez csupán ürügy a bálványimádó társadalom kritikájára és a sikertelenség vagy félsiker szülte frusztráció ábrázolására. A műfaj kívánalmaival ellentétben a meglepetést nem a nyomozás hozza, sokkal inkább, hogy Paul Bernbaum forgatókönyvírónak sikerül a sablonosnak tűnő karakterekben igazi sorsokra lelni. Nem minden gúny nélkül ugyan, de megértéssel kezeli ennek a csalfa álomvilágnak az áldozatait.

A Hollywoodland különös iróniája, hogy egy, a tévésorozatok csapdájában vergődő színész tragédiáját egy olyan elsőfilmes rendező vitte vászonra, aki eddig maga is csak tévésorozatokat (Maffiózók, Szex és New York, X-Akták) rendezett, igaz nem kis sikerrel. Vajon neki sikerül-e kilépnie a televíziózás csapdájából és „igazi” filmes karriert befutnia?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8809