KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajrá Ecsebeszte!

Barotányi Zoltán

Aupa Etxebeste! – spanyol–baszk, 2005. Rendezte: Asier Altuna és Telmo Esnal. Írta: Asier Altuna és Pablo Bueno. Kép: Javier Aguirre. Zene: Javi Pez. Szereplők: Ramón Aguirre (Patrizio), Elena Irureta (Maria Luisa), Paco Ságarzazu (Luziano), Iban Garate (Inaki). Gyártó: Irusoin/Alukatsu. Forgalmazó: Szimpla City. Szinkronizált. 96 perc.

 

Fenn az ernyő, nincsen kas – tartja a régi magyar szólásmondás, s körülbelül ez a kiinduló szituációja Asier Altuna baszk nyelvű (!) filmjének is. A főhős Patrizio Etxebeste egy baszksapkát (barétot – nem svájcisapkát!) készítő cég vezetője, a helyi közösség megbecsült tagja, a polgármesteri cím nem is oly titkolt esélyese, látszólag megcsinált ember – valójában a teljes anyagi csőd szélén áll, kiemelt helyen a banki feketelistán. Közismert vígjátéki szituáció ez: fenn kell tartani a látszatot, ezért kitartóan színlelni kell – nem szükséges tovább ragozni, már ennyiből  ismerős lehet e helyzet a hazai néző számára. A rendező nyilatkozata szerint a film sztorija megtörtént eseten alapul, valószínűleg ezért is annyira abszurd: az Etxebeste-család éppen nyaralni készült, mikor beüt a krach, amit titkolni kell, tehát titokban hazautaznak, és behúzott függönyök mögött, lehetőleg minél nagyobb csöndben (természetesen pénz és ennivaló nélkül) otthon „nyaralnak”. A szituációk szinte maguktól adódnak – az alkotók becsületére váljék, hogy diszkréten és ízléssel élnek az alkalmazható filmes eszköztárral. A pletykás, leskelődő szomszédasszony kicselezése, az Etxebeste-fiú számára ellenállhatatlanul csábító, szép szomszédlány becserkészése s legfőképp a kövér perzsamacska elejtése és feltálalása kötelező, kihagyhatatlan elem, és persze a vérhülye betörőknek s nyomukban a népségnek/katonaságnak (bocs: rendőrségnek) is meg kell érkezniük – a karakterek jól kitaláltak, s a színészi játékra sem lehet panasz. Az efféle filmek átka, hogy úgyszólván lehetetlen befejezni őket: tulajdonképpen ezt sem sikerült, de hát a fene bánja – másfél órán át garantáltan jól szórakozik, aki beül a moziba. No és még valami: már csak a baszk nyelv kedvéért is érdemes szemügyre venni a Hajrá Ecsebeszté!-t – ritka szép dallamos nyelv, valószínűleg még a káromkodás is úgy hangzik baszkul, mint egy hazafias poéma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8732