KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Superman visszatér

Köves Gábor

Superman returns – ausztrál-amerikai, 2006. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman, John Williams. Szereplők: Kevin Spacey (Lex Luthor), Brandon Routh (Clark Kent/Superman), Kate Bosworth (Lois Lane), James Marsden (Richard White), Frank Langella (Perry White), Sam Huntington (Jimmy Olsen), Eva Marie Saint (Martha Kent), Parker Posey (Kitty Koslowski), Kal Penn (Stanford), Marlon Brando (Jor-El, archív felvétel), Stephan Bender (a 15 éves Clark Kent). Szinkronizált. 154 perc.

 

Superman rajongói lassan két évtizede kémlelik reménykedve Hollywood égszínkék egét, és várják kitartóan, hogy a felhők felett feltűnjön végre az a bizonyos apró piros pont, amely nem lehet más, csakis a Krypton bolygó sajátos divat szerint öltözködő szülötte. A kérdéses égi jelenséget, mely közelebbről nézve megtévesztésig hasonlít ránk, halandó földlakókra, Christopher Reeve ruházta fel mindmáig legismertebb vonásaival. Reeve, aki saját bevallása szerint részben Cary Grant Párducbébi-beli bohócfigurájáról mintázta a képregényhősök legnemesebbikének mozifilmes reinkarnációját, Richard Donner 1978-as szuperprodukciójában (majd az azt követő jóval gyengébb folytatásokban) nem csak a felhőkarcolók felett repkedő hőslényt, de az elvarázsolt, csetlő-botló bohóc figuráját is sikerrel faragta ki a nehezen megmunkálható acéltömbből. Ugyanerre a nem éppen egyszerű feladatra vállalkozott Bryan Singer is, aki a Donner-féle Superman feltétlen híveként azon igyekezett, hogy hidat verjen a dicső múlt és a képregény-filmekkel szembeni – jórészt éppen a saját sikerei (X-Men 1–2) által magasra tornászott – legújabb kori elvárások között. Vállalkozása mind a célokat, mind a végeredményt tekintve kísértetiesen hasonlít egy másik nagy mítoszépítő (-romboló), Peter Jackson közelmúltbeli King Kongjára: ugyanaz az ideges előre-hátra kacsingatás, ugyanaz a kényszeres nagyot akarás és szerepzavar (műemléket védjünk vagy történetet meséljünk?) nehezíti az új King Kong járását, mint a legújabb Superman-modell röptét. Míg a digitális technika szinte napról napra cserélődő vívmányai látszólag felszabadították a képregények óriásait, a programozók háta mögött zavartan álldogáló mesélők rendre tehetetlen óriáscsecsemőket formáznak a képlékeny digitális masszából. A készítők állítják, hogy az új Superman hús-vér színész, akit egy eleddig ismeretlen fiatalember, bizonyos Brandon Routh alakít, komoly okunk van azonban feltételezni, hogy Routh is, akárcsak előtte Kong, ügyes számítógép-program csupán, aki ügyesen mozog, szépen repül, és nagyokat ugrik, romantikus mesehősként azonban idétlenül csámpás a járása.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8703