KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hard Candy

Köves Gábor

Hard Candy – amerikai, 2005. Rendezte: David Slade. Írta: Brian Nelson. Fényképezte: Jo Willems. Zene: Harry Escott, Molly Nyman. Szereplők: Patrick Wilson (Jeff Kohlver), Ellen Page (Hayley Stark), Sandra Oh (Judy Tokuda). Gyártó: Vulcan Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Bár a szinopszis többet ígér a megleckéztetett pedofil szenzációhajhász történeténél, már megint ugyanabban az áporodott szagú, hollywoodi kukkoldában járunk, melynek kínálatából sosem hiányozhatnak az éppen divatosnak számító deviánsok. Az előkészületeken, melyek során még egészen emberforma alakok mozognak a mozivásznon, olyan hamar sikerül túlesni, mint egy könnyed gyermekbetegségen. Rövid internetes enyelgést követően a harmincas reklámfotós és a tizenéves tinilány a személyes találkozás mellett döntenek, amely oly remekül sikerül, hogy hamarosan már a férfi elszeparált villájában folyik a magát kellető kiskorú leitatása. Vagy legalábbis folyna, mert innentől kezdve állandó meglepetéseket tartogatnak számunkra a filmkészítők, akik hiába is leplezik, távolról sem egy pedofil csábítási kísérlet feltérképezésében, hanem egy hosszan és kéjesen elnyújtott kínzás részletgazdag bemutatásában érdekeltek. Attól a pillanattól fogva, hogy a hatalma teljében lévő férfi - kiszemelt áldozata mesterkedései folytán - egy székhez kötözve, az alárendelt szerepében találja magát, beindul a szerepekkel és erőviszonyokkal való kisiskolás játék, mely a hasonszőrű, magukat felettébb okosnak gondoló thrillerek sajátja. Tulajdonképpen megkönnyebbüléssel is fogadhatnánk, hogy a téma komolyan vétele helyett egy fordulatos thriller-félével akadt dolgunk, filmeseink azonban mindenáron eredetiségre törekednek, és minthogy már régen maguk mögött hagyták az átélhető, emberi dimenziókat, jobb híján sokkolnak. Érezhető örömmel adják át magukat a tabudöntögetés kényszerének, lelkesedésük nem is marad eredmény nélkül. Aki arra érez vágyat, hogy megtekintse az utóbbi idők egyik legfordulatosabb nyíltszíni kasztrálását, semmi pénzért ne hagyja magát lebeszélni a Hard Candyről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8671