KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tibor vagyok, de hódítani akarok

Csillag Márton

 

Felnőttként tinivígjátékot rendezni olyasmi feladat, mint emberként kutyaházat építeni: hálás és szórakoztató, de legfeljebb a kutya és az építő számára. Azt egyelőre nem tudni ugyan, hogy a cicikuki-filmek hazai nyelvlógató-nyálcsorgató célcsoportja a profi amerikai elődök ismeretében mennyire fogja élvezni a címbéli Tibor pubertás kalandjait, annyi azonban szinte biztos, hogy a rendezőnél jobban mulatnak majd. A Kelj fel, Jancsi és kamaszos-szerelmes Na végre, itt a nyár! című filmeket jegyző Fonyó Gergely láthatólag nem saját élményeiből, de nem is hús-vér tinik kalandjaiból építkezik, hanem – bízva a bicegő, de nagyvonalakban jól kiszámolt forgatókönyvben – a szubzsáner „nyugatnémet” szerkezeti elemeire hagyatkozik. Így kerül a főhős fütykösére Donaldrágó-papír helyett foszforeszkáló óvszer, a szállodavezető kezébe technocolos zsebkendő helyett aranyszínű műpénisz; így lesz a Füles-címlaplányból internetes szextündér (Gregor Bernadett), a gazdag kamionsofőrből pedig kövér bankvezér (Gesztesi Károly).

A gimnazista Tibor (Fancsikai Péter) balatoni kényszernyaralása annyiban persze magyar is, hogy a Szex, csajok, Ibiza, a Csajok a csúcson-széria és a Hangyák a gatyában-sorozat visszatérő motívumain túl a Kamaszadó kamaszadó folytatásos tévékalandjainak hangulatát is megidézi. Fonyó filmje a maga ügyetlenkedő bájával nem akar többet, mint tulajdon főhőse: hódítani, lehetőleg gyorsan és biztosan, és ha másképp nem megy, akkor akár lódítani is. De miként Tibor, maga a film sem úgy ér célba, ahogyan eltervezte – hősünk a szexbomba Lexi helyett a korban hozzá illő Katával (Gáspár Kata) „kénytelen” beérni, a nézők pedig tűpontos, ötletes komédia helyett egy olyan vígjátékkal vigasztalódhatnak, mely magán viseli a kortárs magyar közönségfilm összes gyermekbetegségének jelét. Tételesen: a vászon ötméteres körzetében érződik a felvételvezető lehelete, a nagy színészek (Molnár Piroska) fantáziátlan karakterszerepet játszanak, a televíziós titánok (Németh Kristóf) főszerepet, a húzónév alakítása egy topmodellével vetekszik, a gyerekszereplők pedig mindenkit lejátszanak a színről. A film persze betegségei ellenére is élvezhető és szerethető (akár a Balaton vagy az épp aktuális kormány), hiszen Tibor pénisze kicsi és sárga is talán, de legalább az övé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8551