KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezüstnyereg

Tótisz András

 

Nem igaz ám, hogy a westernekben nem is töltenek, csak lőnek. Az Ezüst nyeregben például igenis töltenek. Igaz csak egyszer, de az is valami, és a valóság hű ábrázolása nem egy makaróni western feladata.

Az Ezüst nyereg tehát nemcsak egy nemesfémből készült díszes lószerszám, hanem így becézik a hőst is aki használja e makaróni westernben. Makaróni, nemcsak azért, mert Olaszországban készítették, hanem azért is, mert ügyesen elkerül minden művészkedést. Nem bemutatja a vadnyugatot, nem isteníti, le sem leplezi, egyszerűen keretnek használja. De még csak nem is a vadnyugatot használja keretnek, mint az igazi westernek, hanem a vadnyugati filmek sablonjait. Postakocsi, postaállomás, marcona rablók, hülye seriff, szalon és kupi, forgópisztolyos mesterlövészek, akiknek semmi dolguk sincs az őgyelgésen kívül... No, meg egyéb sablonok a vérbosszútól a talpraesett kisgyerekig.

A soha nem volt világot az Ezüst nyereg nem is próbálja másnak mutatni mint díszletnek, vad tájakkal, vad férfiakkal, szép lovakkal, és szép nőkkel. A makaróni western nagyüzemi konyháján a sztori gyenge tésztáját bőséges paradicsomvérrel locsolták, és szerencsére humorral. A hős éjjel-nappal viseli az „ő” jellegzetes kabátját, társa megjelenését kígyócsörgés kíséri, mint Homérosz hőseit az állandó jelző.

Szóval könnyű – akár az Ezüst nyereg példáján – elsorolni a jó kommersz kalandfilm alkotórészeit, csak éppen megcsinálni lehet igen nehéz, ha idehaza sehogy sem akar sikerülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7912