KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kétdimenziós gyilkos

Koltai Ágnes

Giuliano Montaldo, a Sacco és Vanzetti rendezője ezúttal misztikával és sci-fivel fűszerezett álkrimivel lepte meg közönségét. A filmművészet (még megírandó) közhelyszótárában oly előkelő helyet elfoglaló „film a filmben” és a sci-fi egy nem túl mélyenszántó problémája (mi van, ha gondolataink, illetve ezek képei életre kelnek) görgeti a cselekményt.

Hitchcock és Ray Bradbury neve hangzik el a filmben, de ha nem mondanák, akkor is rájönnénk, hogy ők a film szellemi atyjai. Montaldo kölcsönvette Bradbury gondolatát és Hitchcock egyik módszerét, a kriminek előadott álkrimit, ezeket kicsit összekeverte, néhány szokvány dramaturgiai fordulattal és jellemmel dúsította, s ezzel megszületett a Kétdimenziós gyilkos. Misztikája, lassú tempója, dramaturgiai sablonjai elejét veszik az izgalomnak (ráadásul az ügyetlen magyar cím elárulja a megoldást).

A mesék óva intenek a szellemektől, mert ha kiszabadulnak a palackból, fékevesztetté válnak. Hitchcock és Bradbury nemcsak ihletői, hanem mércéi is Montaldo filmjének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7769