KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hattyúk tava

Lajta Gábor

 

Nem akarok fölöslegesen ironizálni, de maradéktalanul tetszettek a film végén a feliratok: fekete alapon fehér japán kalligráfia, mellette barokk aranykeretben egy-egy filmrészlet pereg. Bárcsak a rajzfilm egészét jellemezné ez a könnyed és merész egyensúlybontás és a külföldi minták egyénített átvétele, ahogy a japán művészetben és a legjobb japán filmekben láthatjuk. A Hattyúk tava azonban készülhetett volna bármelyik európai vagy amerikai műteremben, és ezzel még nem is mondom, hogy rossz. Jó ritmusa van. Csajkovszkij zenéje behízelgő, a mese megunhatatlan. Elég szépek a hátterek, s néhány sikeres trükkel lesz valószerűbb az atmoszféra. A figurák közül a gonosz varázsló alakja, mozgása sikerült legjobban, az emberi arcok merevebbek, majdnem érzelemmentesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6650