KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szupermodell

Farkas Miklós

Krimi? Sci-fi? Thriller? Nem tudom. Az író-rendező, Michael Crichton sem tudja. Amit tudhatott, az az, hogy ezúttal nem áll mögötte olyan „isten is filmre teremtette” bestseller, amilyen a Kóma volt. Tudhatta továbbá, hogy a szupermodellek (vagyis egyszerűbben: reklámgörlök) sorozatos likvidálásának oka után szaglászó plasztikai sebész történetének fordulatai között mindössze két – viszonylag eredeti – ötlet van: a gyilkosságok indítéka, meg egy speciális lőszerszám, amellyel a borzongató külsejű bérgyilkos „itt repül a kismadár” felkiáltással áldozata szemébe villant, mitől is az elkábul. Szóval ezen okokból kifolyólag a Kóma mindenfajta logikát nélkülöző testvérfilmje, talán még pazarabb kivitelben tálalja az automatizált bűnbarlang – ezúttal egy filmgyár – szemkápráztató kulisszái között zajló üldözéseket, továbbá autóshajszákat, lövöldözéseket, s nem utolsósorban a korosodó Albert Finneyt, átellenben pedig az amerikai krimik ügyeletes Gonoszát, James Coburnt. A Szupermodell – mindezekkel együtt – mégis vontatottra, laposra, unalmasra sikeredett.

Pedig ha jó film nem is, de élvezhető mozi még kikerekedhetett volna belőle. Nem kellett volna más, mint hogy Crichton a műizgalmak, műborzalmak helyett Az első nagy vonatrablás című filmjében csillogtatott remek humorát adja. Ahogy teszi is, ám sajnos későn, csupán a Végső Nagy Leszámolás jelenetsorában, amikor már ő sem bírja tovább röhögés nélkül ezt a komputerizált agyrémet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6495