KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ártatlanság bizonyítása

Farkas Ágnes

 

Aki számára Agatha Christie neve garancia, az gondolkodás nélkül jegyet vált a filmre. A Christie-féle utánozhatatlanul rejtélyes, kicsit ódon, kicsit groteszk atmoszférát hibátlan stílusérzékkel ábrázolja a film, világsztárokkal.

Akinek Donald Sutherland színészi személye sokat jelent, feltétlenül megnézi a filmet és nem is csalódik. Aki azonban valódi krimi-izgalmakra, a szerzőtől megszokott szövevényes és hátborzongató lélektani drámára, fantáziadús fordulatokra, lendületes és következetesen megszerkesztett történetre számít, az nem lesz maradéktalanul elégedett. Ezúttal nem a film a hibás; a mű az, amely nem éri el a rajongók által joggal kedvelt angol krimiklasszikus legjobb alkotásainak színvonalát.

De ha valaki Agatha Christie és Sutherland – vagy akár Faye Dunaway – feltétlen híve, ráadásul Dave Brubeck művészetét is élvezi, talán módja sem igen lesz rá, hogy a történet gyengéit tettenérje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5745