KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem és galambok

Schreiber László

 

A film első félórájában végigpróbálhatjuk a vidámság fokozatait az értő kuncogástól az önkéntelen fölnevetésig. A helyzetek mulatságosak, a figurák még mulatságosabbak. A rendező a legkisebb erőlködés nélkül nevettet meg, és a megoldások fölényes könnyedsége, változatossága azzal kecsegtet, hogy ez még csak a kezdet. Aztán sajnos eszébe jut, hogy az élet komoly dolog, nem felelőtlen szórakozásból áll, meg hogy egyébként is, mást ígért a címben, és még mielőtt a könnyezni vágyó nézők végképp elhagynák a termet, szomorúbb és súlyosabb történések felé fordítja a kamerát. A szerelem és a családi tragédia kibontakozása és megoldása során aztán kiderül, hogy a rendező olyan ügyes filmet akart csinálni, (mint legutóbb, a Moszkva nem hisz a könnyeknek esetében), amelyben mindenki azt láthat és azt vehet komolyan, amit akar, és amit tud. Biztosan lesz, aki azt fedezi föl örömmel, hogy az elröpülő galamb visszatér párjához, mások meg azt, hogy a házasságtörésre készülő hős fölött az ogyesszai égbolt csillagai Ej, ej, Vászja! felirattá rendeződnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5705