KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Roger nyúl a pácban

Ardai Zoltán

 

Ez sem várathatott már soká magára. A Lucas-féle trükk-komputeres űrmesefilmek diadala után nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb a félrajzfilmek – vagy, ha úgy tetszik, a rajzanimációval kombinált játékfilmek – műfajában is forradalmi áttörés következik be. „Csupa csodával telvék napjaink” – Théoden király büszke áhítatú mondata (Tolkien kolosszális meseregényének egyik hőséé) a mi szívünkből is szól, kik tanúi lehetünk, amint a világ mozijain végigsöpör Robert Zemeckis eddigi legnagyobb dobása. A Roger nyúl a pácban ragyogásában Karel Zeman és Ion Popescu-Gopo emlékezetes félanimációs filmjei kezdetleges tákolmányoknak tűnnek, legalábbis ami technikai kivitelezésüket illeti. Soha nem képzelt tökélyű képsor például a Roger Nyúlban, amint a címszereplő girbegurbán csapoló rajzfiguráját nemrajzolt mosogatóvízbe nyomja patrónusa, az elevenen lefilmezett Bob Hoskins, hogy elrejtse néhány károgó, rusnya rajzállatka elől. A nyúlfej olykor felbukkan a hab alól, levegőért tatja száját, míg Hoskins vastag mancsa vissza nem buktatja, a lé fröcsköl... mindez mint a rajznyúl és a magándetektívet játszó színész közös akciója valószínűtlenül valószerű. De ennél megdöbbentőbb jelenetekhez is hozzásegítette Zemeckist az Industrial Light and Magic effektus-stúdió, amelytől hovatovább már félni kell: mindenre képes. A film gyengesége csupán a meséje (bár talán csak egyetlen átfűzött cselekményszál hiányzik még, hogy ne érezzük fáradtan kongónak); ami a jelenetek motivikus ötletgazdagságát illeti, nagyjából elégedettek lehetünk, bár a film első negyedórája e tekintetben valamivel rafináltabb és folyamatosabb örömöt ígért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5497