KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kalózok

Tamás Amaryllis

 

Minden kornak megvannak a maga „fény nélküli” Káin-emberei, a gonosz ösztönök kiírthatatlanok és változatlanok, legfeljebb az álcázási módjuk változik az idővel. Polanski 1986-os sikerfilmjében egy kalózban, Red kapitányban ölt testet a kegyetlenség, a csalfaság és fondorlat. Átalakulhat a világ, a társadalom, a kultúra, a Red kapitányban lakozó Káin azonban maradandó. Kinek ne volna egy igaz története elmegyógyintézetbe vagy elfekvőbe zsuppolt „felesleges” avagy „móresre tanított” rokonokról, válóperes vagyonmegosztásnak titulált, kiskanálig menő, a birtoklás mindenhatóságát mindennél többre tartó harácsoló csatákról, a közös gyermekek ürügyén a másik embert megalázó procedúrákról, ellehetetlenített sorsú házastársakról, heccből gyilkossá váló kiskorúakról? Dühvel és féltékenységgel, bosszúval és hazugsággal, kárörömmel telített e kalóztörténet szinte valamennyi szereplője a Neptunus hajó majd mindegyik lakója. S mivel a gyilkos hajlam, a mindenhatóság vágya, az alattomosság, a jogtalanság, Polanski kalandfilm-paródiájában szellemesen és agyafúrtan adatik elő, Walter Matthau alakítását pedig a Gonosz poézise lengi körül, könnyű a közönségsikert megjósolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4914