KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vérvörös

Tamás Amaryllis

 

Zavarbaejtő film. Mint József Attila másfélmázsás „láttam a boldogságot”-meghatározása, vagy mint Pasolini zsigeri kegyetlenségű Salo-filmje. Szerelem- és fájdalomszakadékok filmje, lebilincselő bűndícséret. Gyönyörködés abban, ami életveszedelmes, kockázatos. Asszociációk buja sokszorossága a tébolyig. A Vérvörös a vágy filmje. A szerelem, mint iszonyatos, kizárólagos szenvedély, pusztító betegség, démoni megszállottság parázslik a Charles Boyer-rajongó trampli, a formaldehid illatú balzsamozó-tündér, a nimfomán ápolónő: Coral Fabre (Regina Orozco) és Nicolas Estrella (Daniel Gimenez Cacho), a spanyol álomlovag, egyúttal Boyer-hasonmás románcában, ki a nőben antik istennőt keres. („Szívügyekben az ember biztosra megy, nem találgat!”) A meglepetések botrányos filmje, előre ki nem számítható poénokkal sziporkázó blődli. Az ámokfutó pár eszelős melodrámája morbid, igazi mozi. Mintha a legjobb némafilmes, burleszkes hagyományokat ötvözné a klasszikus romantikus mesék falvédő-szövegeivel, majd váratlanul örkényi groteszkkel, mrozeki nihilizmussal.

Egy film, egy rendező, megszólal a saját hangján. 1996-ban Velencében díjazták a legjobb forgatókönyvet, zenét, díszletet, és a mexikói Oscar, azaz Ariel-zuhatag a színészi alakításokat is méltányolta. Az újabban filmek forgalmazását is magára vállaló Cirkogejzíresek - a fáma szerint - egy Mignon nevű underground moziban fedezték föl a Vérvöröst két esztendeje, s jó érzékkel csaptak le a hazai palettán eleddig ismeretlen izgalmakat kínáló alkotásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4442