KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A jövő kezdete

Tamás Amaryllis

 

A Kevin Spacey alakította megbölcsült tanár a teljes és tiszta életnek ritka példája. Nem hagyja, hogy érzékei, komor tapasztalásai elsinkófálják lelkének jóra, szépségre törekvését. Múltjának sötét verméből kikapaszkodva mindennap esélyt ad – érdek nélkül – nemes cselekedetek végrehajtására. Elszánta magát a jóra. „Bölcs ember a természetes kincsek legmohóbb kutatója” – mintha a senecai erkölcsi levelek és elvek adnák a vállalt életmottót. Jámborság és elragadtatás, a jóság – mint egyedüli állandó és romolhatatlan élvezet –, a természetet, a természetest mesterséges ösvényekkel összekuszált ezredfordulón szinte szégyellni való jellembéli kiváltságok. Ahogy az Kevin Spacey kiváltságos igyekezete is: rávezetni tanítványait, hogy a gonosz gyűlölete nem szünteti meg a gonoszt, hanem megerősíti. De a szívből jövő együttérzés szembeszállhat vele. Fényt hozhat oda, ahol nem volt Fény. S hogy a lélek nagysága nem annyira az előrenyomulásban van, mint abban, hogy körül tudja határolni és el tudja rendezni önmagát.

Kevin Spacey tanítómestere attól hiteles, hogy nem lép túl az emberi mértéken. Beéri vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3257