KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyatlan apartman

Kézai Krisztina

 

A Guest House Paradiso a brit szigetek legolcsóbb szállodája. Köszönhető ez elsősorban egy gyanús küllemű atomerőmű tőszomszédságának, másodsorban idióta személyzetének. Eddie és Richie (civilben a film szerzői) vendégriasztó stílusát a legelvetemültebb belvárosi főpincér is megirigyelhetné: rosszindulatúak, pénzsóvárak, bunkók és a vendéget tekintik az élet legfőbb megrontójának. Egyetlen kivétel az Oscar-díjas szex(film)bomba, Gina Carbonara, akit azonban követ maffiózó vőlegénye, Gino Bolognese (a jobb sorsra érdemes Vincent Cassel).

A vendéget nehezen elviselő és többnyire elviselhetetlen hoteltulajdonos figuráját már a hetvenes években megteremtette John Cleese. A Fawlty Towers című TV-sorozat (nálunk Waczak Szálló néven adta az egyik megboldogult csatorna) annyira ismert Nagy-Britanniában, mint nálunk a Mézga család. Cleese és társai esetében a szálloda kifinomultan egyensúlyozott abszurd helyzetek és a nemzeti önirónia között.

A Guest House Paradiso lényege ezzel szemben, hogy minél több háztartási eszközzel legyen felszerelve, amibe bele lehet verni a másik fejét. A börleszk teljes megcsúfolása. Az első húsz percben Richie vagy harmincszor rácsapja Eddie fejére a hűtőszekrény ajtaját, mert az fenéken lőtte egy ceruzával. A többi hatvanötben többször felrobbantják egymást, félig kihúzzák az egyik törzsvendég aranyfogait, átmegy az arcukon egy megrakott kamion (kétszer), és egymás szemébe nyomják a gyertyát. Míg nem elérkezik a finálé, amikor mindenki széles sugárban hányja ki a radioaktív vacsora zombizöld maradékát. Ez utóbbit mintegy tíz percig. Zsigeri humor (?) a tízévesek szintjén. Ha lett volna bennük szellem és tudás… De ez így csak egyszerűen vacak. Dupla vé és cézé nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3036