KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

2020: A tűz birodalma

Herpai Gergely

 

A sárkány figurájának a mesékben és a fantasy irodalomban egyaránt pozitív és negatív oldaláról is regéltek már. A filmiparban legutóbbi reinkarnációja a Sárkányszívben szerepelt, és nézők tömegeinek lopta be magát szívébe a Sean Connery hangján megszólaló nemes hüllő. Rob Bowman ezúttal aljas és alattomos dögöknek ábrázolja őket, akik vérengző cápák módjára támadnak a gyanútlan emberiségre, és persze csak a legbátrabbak szállnak velük szembe. Ez egy hagyományos fantasy környezetben rettentően unalmas sztereotípia lenne, ezért a készítők gondoltak egyet, és az eseményeket nem a mesés múltba, hanem a valós világ közeli jövőjébe helyezték.

Ez idáig mind szép és jó, a gond csak ott kezdődik, hogy ezen a ponton meg is állt a kreativitás: A tűz birodalma sajnos elég sablonos kalandfilm, a Mad Max II-ből visszaköszönő szituációkkal és nem túl érdekes szereplőkkel. A készítők azt is maximálisan elvárják a nézőktől, hogy egy fikarcnyi logikát se keressenek a történetben, mert azt azért elég nehéz elhinni, hogy ezeket a hatalmas madarakat az USA teljes hadiarzenáljával se lehessen kiirtani… (A sztori szerint ugyanis a sárkányok elég szép munkát végeztek a Föld lakosságának szinte totális kipusztításával: majdnem minden romokban hever.)

Marad nekünk egy rendkívül látványos (a sárkányokat elképesztően érzékletesen sikerült visszaadni) és tényleg izgalmas szörny-katasztrófa mozi, amely a Mimic – A júdásfajhoz hasonlítható talán a legjobban, csak itt nem nagyra nőtt csótányokra, hanem még nagyobb, repkedő sárkányokra kell vadászni – ezúttal harckocsival és nyílpuskával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2760