KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tudatlan tündérek

Vaskó Péter

 

Rendezett anyagiakkal bíró, nemdohányzó, negyvenes nő nemdohányzó rendezett, snájdig férjét úgy ütik el az úttesten, hogy minimum hármat pattan az autók szélvédőjén. Igyekezzünk jól megjegyezni ezt a jelenetet, mert ez az utolsó dinamikus képsor. Kapuzárás előtt álló szépasszonyunk véletlenül felfedezi, hogy kivasalt exférjének 7 évig szeretője volt. Rövid vívódás után elindul, hogy megkeresse egykori vetélytársnőjét. A film itt kanyarodik rá a főútvonalra: kiderül ugyanis, hogy a másik nő nem nő volt, hanem épp ellenkezőleg. A rendezett szépasszony visszafogott kalandjainak innentől egy szomorú-vidám, érzelemgazdag homoszexuális kollektíva ad keretet. Itt szokás szerint megtanulhatja megérteni önmagát, és megérteni a melegeket: jé, azok ugyanolyan emberek, mint a többi, sőt.

Mintha Rohmert látnánk olaszban, sok-sok érzelem, még annál is több dialógus, és csak annyi cselekvés, amennyi nem zavarja a nyugodt beszédhez való egyenletes lélegzetvételt. Sajnos hiányzik azonban a francia erkölcs-koreográfusra jellemző fegyelem és a figyelmet végig ébren tartó intellektuális izgalom. Van sok szép kép, meleg színek, egy kis vidámság, sok puha szomorúság és a mediterrán életörömöt ellenpontozó, elmaradhatatlan fekete szárnyú AIDS.

Van tehát megannyi finomság, éppen csak a szíven ütő erős élmény hiányzik. Az önismétlő lelki masszázsban és tanító-nevelő óvatosságban nagyrészt elvész a film sava-borsa. A meleg vonal sajgó édességű megközelítése nem hoz túl sokat a konyhára, a „jólnevelt polgárasszony kalandja az élettel” című műfajban pedig a Montenegro minimum három kört ver rá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2755