KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kísérlet

Elek Kálmán

 

A kísérlet nagyjából annyira német film, amennyire mondjuk a Bíbor folyók francia volt. Hazai ízek kizárva, hacsak azt nem tudjuk be jellegzetesen németnek, hogy mozira készült zsánerfilmjeik túlnyomó többsége a tévé- és reklámfilmek, valamint az amerikai mainstream kultuszdarabjainak képi paneljeiből építkezik. Derrick szelleme járja be A kísérletet (ez viszont echte nemzeti sajátosság), noha mindenki nagyon igyekszik lazán zseniálisnak és flegmán professzionális lenni. És valóban nem sok hiányzik, hogy filmünket merészséggel vádolhassuk, elvégre a hírhedt Stanford Prison Experiment játékfilmes megjelenítése, különösen egy német film esetében, pikáns kis vállalás.

A hetvenes évek elején az amerikai Zimbardo professzor azt vizsgálta, hogy a börtönőr- és rab-mezek milyen gyorsan alakítják át a kísérletre jelentkező utca emberének józan gondolkodását. (A jó doktor megállapítása szerint a béke elkötelezett híveiből lettek a legvéresebb kezű nácik.) Ugyanez játszódik le most egy német egyetemi kísérlet alkalmával: 24 emberből véletlenszerű kiválasztás alapján 14 napra 12 rab és 12 börtönőr lesz a professzorok mindent és mindenkit figyelő kamerája előtt. Big Brother-életérzés, Harcosok klubja-nihil, acélkék-narancs-neonzöld fények s még sok-sok klisé: a szereplők sorsa (kiből lesz hős, vesztes, halott, degenerált) az arcokról leolvasható, a gondolatok és a képek lejárt szavatosságúak. No nem sokkal, éppen csak. Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy A kísérlet Németországban hatalmas, sőt még annál is nagyobb sikert aratott, és semmi okunk azt hinni, hogy nálunk ez másképp lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2729