KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Félix és Rose

Hungler Tímea

 

Kikent-kifent kozmetikus mesterszakácsba botlik a francia reptéren – nincs mese, ebből szerelem lesz. Igaz, ez már a stáblistából sejthető, elvégre filmünk főszereplőit Juliette Binoche-nak és Jean Renónak hívják (váratlan fordulatként ez utóbbi volna a mesterszakács). Ha a mozit Amerikában forgatják, és a főszerepet mondjuk Meg Ryan és Hugh Grant alakítja, már képben is volnánk: egy kis romantika, egy kis félreértés, egy kis szerelem, romcom pereg a vásznon.

Egy EU-komédia azonban nem hódol be olyan könnyedén a hollywoodi dramaturgiának, kapaszkodik rendesen a rögvalóságba: sztrájkol a francia légügy, Reno éppen egy müncheni temetésre tart, Binoche-t veri az élettársa, az első nagy egymásra találás pedig igazi franciákhoz méltóan zajlik, fehér asztal mellett két croissant és némi frissen köpült vaj társaságában.

A film rendezője Daniele Thompson, forgatókönyvíróként jegyzett már néhány vígjátékot (leghíresebb A házibuli volt), ráadásul 30 évvel ezelőtt a Jákob rabbi kalandjai címűben a reptér vonzáskörzetéből elszakadni képtelen szereplők kálváriáját is kijátszotta már. Binoche és Reno maximum a reptéri szálloda szobájáig jutnak el, legtöbb idejüket azonban várókban töltik, miközben a screwball comedy-k hagyományait követve heves szópárbajok közepette ismerkednek egymással.

Megnyugtatásul: a szépségápolás és a gasztronómia, az alsó(bb) középosztály és a felső(bb) tízezer, a nő és férfi végül egymásra találnak, a közbeeső időben pedig két tehetséges színész mesterségbeli tudásának legjavát beleadva próbálkozik azzal, hogy eladhatóvá tegyen egy közepes színvonalú vígjátékot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2345