KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ma

Tüske Zsuzsanna

Ma – amerikai, 2019. Rendezte: Tate Taylor. Írta: Scotty Landes. Kép: Christina Voros. Zene: Gregory Tripi. Szereplők: Octavia Spencer (Mami), Diana Silvers (Maggie), Juliette Lewis (Erica), Corey Fogelmanis (Andy), McKaley Miller (Haley). Gyártó: Blumhouse Productions / Wylolah Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 99 perc.

 

A 2019-es Mami újabb példa arra a jelenségre, amelyben Hollywood horroristái elfordulnak a felszíni ijesztgetéstől és helyette a lélek mélyrétegeibe merülnek alá, lásd az elmúlt évek vérfrissítő szerzői filmjeit, a Tűnj el!-t és az Örökséget. Mindkét sikerdarab kiemelt motívumát jelentette a traumatikus anya-kép – az idei év meglepetés-rémfilmjében az anya-tematikát immár új árnyalat, az örök kirekesztettség könyörtelen, bosszúszomjat gerjesztő feketéje színezi át. Az ohiói kisvárosban újoncként helyét kereső Maggie, visszafogott szomszédlány-bájával hamar beépül a helyi gimnázium menő-osztagába, amelynek tagjai – az iskola és a városszéli kőrakás tengelyén mozogva – titkos pia- és fűmámorral próbálják kitölteni a két Facebook poszt közt támadt unalmas perceket. A kamasz-nagypályások furcsa cinkosra és szponzorra találnak a magányos Sue Annben, a helyi állatorvosi rendelő középkorú asszisztensében, aki buliálmokat valóra váltó jótündérként kartonszámra szerzi nekik a tiltott italokat, sőt saját pincéjét alakítja át házibuli-barlanggá. Mindenki Mamijának népszerűsége azonban – nyomasztó ragaszkodása folytán – hanyatlani kezd, így aztán a címszereplő kénytelen újraélni megaláztatásokkal teli gimis múltját, lassacskán elhatalmasodik rajta a téboly.

A Mamiban a Carrie által teremtett klasszikus tétel, a gimi megnyomorítottjának bosszú-narratívája találkozik a Tortúra különc monstruma attitűdjével, aki lelki és fizikai terrorral próbál figyelmet és szerelmet kierőszakolni. Ám akárcsak Neil Jordan idei pszicho-thrillerében (Greta), a rémületes (pót)anyaság összekapcsolódik a beteljesületlen lányvágyakkal. A Mami is egyszerre próbál tini- és anyahorror lenni, nem osztja olyan tempóban a frász-adagokat, mint ahogy azt pergő trailere megelőlegezi: feszültségkezelése inkább klasszikusnak mondható, amely szépen belesimul a lélektani háttérbe, így a végeredmény inkább ügyes szerzői agyszülemény, mintsem műfaji torzszülött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14177