KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film

Varga Zoltán

Captain Underpants: The First Epic Movie – amerikai–kanadai–francia–brit–indiai, 2017. Rendezte: David Soren. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: GHE. 89 perc.

 

Huszonhárom éve a tengerentúli rajzfilmsorozatok emlékezetes pillanata volt, amikor az egész kertváros annak szenzációjától visszhangzott, hogy Dexter – a szülői ház alatt titokban gigantikus laboratóriumot működtető minizseni – alsógatyában rohangál az udvaron, miután agya a túlterheltség miatt átmenetileg fölmondta a szolgálatot. Röviddel ezután, 1997-ben jelent meg Dav Pilkey azóta tucatnyi kötetet számláló gyerekkönyv-sorozatának első darabja, a magyarul is olvasható Alsógatyás kapitány kalandjai, amely – a friss animációs adaptáció alapján kétségkívül – fölfogható a Dexter laboratóriuma dévajságának és a szuperhősöket parodizáló ötleteinek egyenes ági leszármazottjaként. Az általános iskola alsó tagozatosait célzó könyvszéria ugyan vitákat is kiváltott nem éppen kifinomult humora okán, továbbá mert egyes olvasatok szerint arra bátorítja a csintalanabb csemetéket, hogy szembeszegüljenek a felnőttekkel – ez azonban nem vette elejét annak, hogy az infantilis regressziót megtestesítő címszereplőt mozgóképen is viszontláthassuk. Alsógatya kapitányt a DreamWorks Animation vette gondozásba: a hipnózis hatására magát szuperhősnek képzelő iskolaigazgató története a stúdió olyan korábbi alkotásaihoz kapcsolódik, mint az ugyancsak gyerekkönyvből készült Bébi úr vagy a szintén a szuperhős-mítoszt karikírozó Megaagy. Ám a nyilvánvaló előzmények ellenére az Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film, a stúdió eddigi legkisebb költségvetéssel készült animációja, valamennyi DreamWorks-produkciótól eloldódik, s ez részben az eredeti könyv illusztrációit és a televíziós animációt idéző figurastilizációnak tulajdonítható: hollywoodi CGI-animációban aligha láthattunk még ennyire rajzfilmszerű, tojásfejű és gombszemű karaktereket rohangálni és ugrabugrálni. Az Alsógatyás kapitány másik különlegessége, hogy a stúdió animációitól előzőleg sem idegen önreflexivitást a végletekig fokozza, s ennek jegyében hol az animációs formák váltakoznak (hagyományos rajzanimációt és papírkivágásos képsorokat éppúgy láthatunk, mint zoknibábokkal eljátszott jelenetet), hol gyerekfirkákból álló képregényes látványalkotásra redukálódik a vizuális világ. Ezek a sziporkák ellensúlyozzák – nem is sikertelenül – a kötődést a „toaletthumor” kétes értékű eszközeihez.

Extrák: Animált képregény, kisfilmek a főbb karakterekkel, kimaradt jelenetek, galéria, mozielőzetes, kisfilm a DreamWorks animációiról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13986