KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Briliáns válás

Kovács Kata

Brillantissime– francia, 2017. Rendezte: Michele Laroque. Írta: Geraldine Aron darabjából Lionel Dutemple és Benjamin Morgaine. Kép: Kika Ungaro. Szereplők: Michele Laroque (Angela), Kad Merad (Steinman), Francoise Fabian (Claire), Gérard Darmon (Georges), Rossy de Palma (Charline). Gyártó: StudioCanal / Nolita Cinema / Princesse Bell. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.

 

A tavalyi év legmenőbb francia női mozija, az Ötven tavasz nyomdokain járó Briliáns válás komédiája harsányságban több, eleganciában kevesebb elődjéhez képest, holott a főszerepet alakító Michele Laroque (Addig jár a korsó a kútra, A szomszéd) nem kevésbé karizmatikus színésznő, mint az Aurore-t játszó Agnès Jaoui: ám túlvállalta magát, amikor – pályája során először – a rendező-forgatókönyvírói székbe is beleült. Mindkét film egy változó korba lépő, magányos nő válság-története, női kapcsolatokkal a középpontban, anya-lánya egymásra találással, és a B-oldal megkezdésének nagy, önreformáló ráébredéseivel. Laroque ráadásul egy olyan darabot adaptált, amelyben már a színpadon is szerepelt, a gyöngyvásznon mégsem sikerült valódi mélységet előcsalni az egyébként meglehetősen banális történetből és figurából. De míg a szomorkásabb Ötven tavasz a melodráma (bár néhány összetettebb poén révén a szatíra irányába is kacsintgat), addig a Briliáns válás végig habkönnyű vígjáték.

Angela ragyogó és csinos felső-középosztálybeli nő, akit karácsony napján egyszerre hagy faképnél a férje egy fiatalabbért és a nagykamasz lánya az önállósodás jegyében, majd néhány kerülőút után minden szakmai dilemmától mentes szerelmi kapcsolatba keveredik nem épp karizmatikus terapeutájával, a tökéletesen súlytalan mellékszálakon pedig egy excentrikus legjobb barátnő, egy új barát, a narcisztikus édesanya és a család cuki labradorja terelgeti egy boldogabb élet felé. A menopauzával újrakezdő nők történetei a moziban általában az érdekes színészi alakításoknak köszönhetik főbb érdemeiket (mint a legismertebb példák, az Egyszerűen bonyolult Meryl Streeppel, vagy a Minden végzet nehéz Diane Keatonnal) – a Briliáns válást pedig éppen ennek hiánya sorolja a feledhető francia komédiák közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13845