KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét elmék

Kovács Patrik

The Darkest Minds – amerikai, 2018. Rendezte: Jennifer Yuh Nelson. Alexandra Bracken regénye nyomán írta: Chad Hodge. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Amandla Stenberg (Ruby), Harris Dickinson (Liam), Skylan Brooks (Dagi), Miya Cech (Zu). Gyártó: 21 Laps Entertainment. Szinkronizált. 104 perc.

 

Hiába fogyatkozik rohamosan a young adult-mozik iránti érdeklődés, Hollywood továbbra is igyekszik hasznot húzni Az éhezők viadalával hajdan csúcsára érkezett ciklusból. Az álomgyáriak ezúttal Alexandra Bracken Sötét elmék című regényét formálták mozgóképpé, ám a produkció korántsem tűnt sikervárományosnak: már az eredeti lektűr is a YA-históriák kliségyűjteménye, ráadásul a direktori széket egy kevés rutinnal bíró animációs rendező, Jennifer Yuh Nelson (Kung Fu Panda-sorozat) foglalta el. A tinédzserhősök köré szőtt negatív utópiák akkor igazán figyelemreméltók, ha a mának is üzennek, a Sötét elméktől azonban távol áll a társadalomtudatos rétegzettség. A szuperképességekkel megáldott hősnőt a film elején „rehabilitációs” táborba zárják, mert a kormány – számos más társával együtt – veszélyforrást lát benne. Ennek örvén a Sötét elmék könnyűszerrel reflektálhatna Trump elnök migrációs politikájára, ám a szkriptet jegyző Chad Hodge nem csapja le a magas labdát: a mozi szinte rögtön a bonyodalmak felvázolásával indul, és a tábori körülmények illusztrálására is csupán néhány percet szán. Így aztán a történet javát az tölti ki, ami a regényben sem túl izgalmas: az ifjú protagonisták szerelmi szállal megtoldott bolyongása.

Hodge végül elveszti a vámon, amit a réven nyert: hiába szab az első perctől feszes iramot a cselekménynek, a hatástechnikailag egysíkúan megvalósított jelenetek és a visszatérő konfliktusok (az író legalább ötször állítja hősnőjét a „hazatérni vagy sem” dilemmája elé) láttán hamar lankadni kezd a nézői figyelem. A szerény büdzséből adódóan a látványvilág sem túl markáns, a szüzsében pedig Az erő krónikája, a Stranger Things és a Logan motívumaira ismerhetünk – ám ezúttal minden kisstílű, akár egy sorozat pilotepizódjában, amely talmi szemfényvesztéssel próbálja magához édesgetni közönségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13813