KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A jelenés

Vajda Judit

L’apparition – francia, 2018. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Jacques Fieschi és Marcia Romano. Kép: Eric Gautier. Szereplők: Vincent Lindon (Mayano), Galatée Bellugi (Anna), Patrick d’Assumçao (Borodin), Elina Löwensohn (Villeneuve), Alicia Hava (Meriem). Gyártó: Curiosa Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 144 perc.

 

A mostani francia filmdömpingben egyre rosszabb alkotások jutnak el hozzánk. Az egy kaptafára készült érdektelen-humortalan romkomokhoz képest üdítő kivételt jelent Xavier Giannoli alkotása – mert máshogy rossz, mint a közelmúltban látott francia művek. A jelenés súlyos dráma, amely a hit kérdését járja körbe. Főhőse egy francia riporter, aki a legveszélyesebb háborús zónákban tevékenykedik, és az életveszélyes munka során nemrégiben veszítette el egy közeli kollégáját. Ha tehát valakire ráférne egy kis hit és vigasz, az épp Jacques Mayano, akit szinte karmikusan talál meg egy vatikáni püspök, hogy felkérje: vezesse le azt a vizsgálatot, amit egy fiatal lány ügyében folytatnak, akinek állítólag jelenése volt: egy domboldalban alakot öltött előtte Szűz Mária.

A film nyomasztóan lassú tempóban, több valós időben játszódó jelenetet alkalmazva mutatja be a kihallgatást és az ehhez kapcsolódó eseményeket – tévedünk, ha azt hisszük, ez valami izgalmas inkvizíciós tevékenység: valójában egy hosszadalmas és körülményes hivatalos eljárás, amit a rendező vélhetően azért tart olyan fontosnak ilyen részletességgel bemutatni, hogy átéljük azt az utat, amin a hős keresztülmegy, és lássuk, honnan hova jut el a végére.

Ebben az útban azonban sokáig semmi érdekes nincsen; jellemzően másfél óra is eltelik (a két és félórás játékidőből), amíg Giannoli eljut a központi témához és felmutat egy bibliai áthallásokkal teli izgalmas történetet, amelyben a Szűzanya többféle formában is megjelenik, Jacques-nak pedig el kell választania az ocsútól a tiszta búzát, azaz kideríteni, melyik az igazi. Mivel azonban ezt az izgalmas problémát az alkotó túl későn veszi elő, egyrészt már nem tudunk azonosulni a szomorú szemű, mélabús újságíróval, másrészt a film nem oda fut ki, ahova időhúzás nélkül kifuthatott volna – a katarzis így elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13810