KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hullámok hercege

Vízkeleti Dániel

The Prince of Tides – amerikai, 1991. Rendezte: Barbra Streisand. Szereplők: Barbra Streisand, Nick Nolte, Blythe Danner. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment Kft. 132 perc.

 

Barbra Streisand igyekezett biztosra menni, amikor második filmrendezésében a női főszereplő alakítását is a nyakába vette, a forgatókönyv megírását, az egyik legsikeresebb amerikai bestseller szerzőre, a hozott anyagból dolgozó Pat Conroy-ra bízta, a címszerepet pedig az akkor pályája csúcsán lévő Nick Nolte-ra osztotta. Nem éppen könnyű feladat egy rendhagyó pszichoterápia bemutatásán keresztül feltárni egy megkeseredett férfi cselekedeteinek mozgatórugóit, ábrázolni személyiségének magját. Bár a tapasztalatlan rendezői kéz nyomait nem tűntette el, az 1991-ben készült Hullámok hercegének mégis kedvezett az idő.

Tom Vingo karaktere elsőre egyébként nem is tűnik komoly feladványnak. Egészen addig, amíg ikertestvére, Savanna öngyilkossági kísérlete miatt, az anyját gyűlölő, cinikus, iszákos, munkanélküli déli születésű férfi kénytelen kimozdulni komfortzónájából. Családját az óceán parti házában hagyva New Yorkba utazik, hogy segítsen Savanna pszichiáterének, a brooklyni elit krémjét képviselő, acélkemény Susan Lowenstein-nek kideríteni, hogy milyen okok állnak ikertestvére rendszeres öngyilkossági kísérletei mögött. Miközben egyre mélyebbre ásnak a Vingo család sötét titkaiba – lelepleződnek az örökké elégedetlen szülők: a manipulatív, gyerekei szeretetét lelki zsarolással kicsikaró anyafigura, agresszív, családját végletekig elnyomó, terrorizáló apafigura –, Savanna analizálásáról a hangsúly fokozatosan terelődik át Tom traumáinak és Löwenstein magánéleti problémáinak az okaira.

A közösen eltöltött idő hatására lassan a csúcsértelmiségi zsidó nő és a vidéki déli bunkó páncélja szétreped, és két eltévedt, végtelenül törékeny ember portréja rajzolódik ki. Ám ezután a történetvezetés döcögni kezd. Az alkotók a hazai pálya előnyeiben bízva, hiányosságaikat azzal próbálják elfedni, amiben igazán jók: de sem Conroy túlírt narrációja, sem Streisand zenés montázsai nem tudják elfedni az olyan szarvashibákat, mint amikor új filmet kezdenek el a játékidő közepén, ami a két családos ember viszonyának nehézségeiről szól. Mintha nem értették volna meg művük üzenetét: előbb vagy utóbb dönteni kell, mert egyszerre nem lehet két életet élni.

De még ezekkel együtt is a végeredmény szerethető, mert érezhetően Streisand szívből dolgozott. Igyekezetét az Akadémiánál mégsem tudta díjra váltani. Az ‘92-es Oscar gálán Löwenstein hullámzó színvonalú terápiájánál inkább díjazták Hannibal doktor egészen új típusú rendelési módszereit.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13317