KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harley Davidson és a Marlboro Man

Hegyi Gyula

A „szelíd motorosok” már túl vannak az első fiatalságukon, lázas álmaikat régen kimarta belőlük a szesz, az országúti élet, a rideg és magányos férfisors. A rock-kávéházban inkább csak rutinból püfölik egymást, a régi nőjük másnak lett a felesége, csak a motor és a száguldás a régi: de ezt is átlengi már a mások családi élete iránti szomorkás nosztalgia. Ám mielőtt végleg elbúcsúznának a vad évektől, váratlanul fiatal, hidegvérű, elszánt és jólöltözött profi bűnözőkkel kerülnek szembe. A yuppie-gengszterek szánakozással vegyes lenézéssel irtják a szedett-vedett rockerbandát, amit a „szelíd motorosok” – bizonyos Harley Davidson és Marlboro Man nevezetű öregfiúk – felettébb rossz néven vesznek. Ezért a nyugdíjbavonulás helyett harcba szállnak az ifjú profikkal, és látványos verekedések meg kisebb háborúhoz elegendő lövöldözések során utolsó szálig elpusztítják őket. Aztán irány újra az országút, míg a reuma le nem dönti őket a motorról.

A Harley Davidsonnak a bunyó, a látványos akció a lényege, ettől remélhető kasszasiker, a férfias ökölharcot és a találékony sorozatgyilkosságokat azért némi humor is átszövi. Azoknak pedig, akiknek mindez kevés, ott egy régi, legendás filmsiker homályos emléke. Aki a Szelíd motorosokra emlékszik, még az maga is régi motoros: így feltehetően rokonszenvvel figyeli, ahogy kortársai és ifjúkora eszményei még egyszer – félő, utoljára –, elbánnak a Szelíd motorosok bemutatója táján született nemzedékkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=130