KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bazi nagy francia lagzik

Alföldi Nóra

Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu? – francia, 2014. Rendezte és írta: Philippe de Chauveron. Kép: Vincent Mathias. Zene: Marc Chouarain. Szereplők: Christian Clavier (Claude), Chantal Lauby (Marie), Frédérique Bel (Isabelle), Elodie Fontan (Laure), Julia Piaton (Odile), Noom Diawara (Charles). Gyártó: Les films du 24 / TF1. Forgalmazó: MTVA, Szinkronizált. 97 perc.

A migrációs politikai kérdések igencsak égető aktualitások Franciaországban (is), tehát ha rosszmájúak akarnánk lenni, mondhatnánk, nem csoda, hogy a témát feszegető Bazi nagy francia lagzik minden idők egyik legnézettebb francia filmje lett. Ám szerencsére többről van itt szó holmi vicceskedő kizsákmányolásnál, Philippe de Chauveron rendező valóban megérdemel minden elismerést, hiszen az egyik legsúlyosabb társadalmi kérdés számtalan szaftos aspektusát körbejárva készített rendkívül ízléses és nagyon szerethető vígjátékot.

A szülők és a családostul jövő újdonsült vejeik konfliktusai számtalan drámai vagy vígjátéki helyzet régi jó receptje. A Bazi nagy francia lagzik mindjárt a nyitányban három ilyen helyzetet sorjáz – harsány kommentek nélkül vezeti fel, ahogy a jómódú katolikus Verneuil család három lánya muszlim, zsidó és kínai férfivel házasodik, a történet pedig ott kezdődik, amikor a negyedik lány egy elefántcsontpartról érkező fekete szívtiprót választ élete párjául. Ez a bájosan színes csapat megpróbál együtt élni és készülni az új esküvőre, miközben ahogy kell, kifordulnak magukból az előítéletek és fejlődnek a karakterek. Ám ha sztereotípiákról beszélünk, akkor nyilván elmondható az is, hogy a francia humor nem éppen finom árnyalatairól ismert. Chauveron azonban ezt is a helyén kezeli: olyan lendületű, hajszálpontos dramaturgiával rendelkező, a néző számára majdhogynem rövidnek tűnő filmet épít fel, amiben minden egyes humoros elemnek megvan a maga helye, minden szituáció gördülékenyen megy a maga útján, és a legutolsó pár mondatos karakter is csodás árnyalatokkal van felskiccelve. Ritka az ilyen film, de nem sokáig – gyanús, hogy még nyugatabbra már készül a remake.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12270