KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mi vagyunk a legjobbak!

Jankovics Márton

Vi är bäst! – svéd, 2013. Rendezte: Lukas Moodysson. Írta: Coco Moodysson képregénye alapján Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantas. Szereplők: Mira Barkhammar (bobo), Mira Grosin (Karen), Liv LeMoyne (Hedvig), Jonathan Salomonsson (Elis). Gyártó: Memfis Film / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Lukas Moodysson már első nagyjátékfilmjével demonstrálta, hogy a tinédzserlét kihívásait nemcsak az Amerikai pite harsány műfaji öntőformájában lehet filmre vinni. A tizenévesek autonóm, saját keringési pályákkal bíró univerzumát bájos humorral és érzékeny kisrealizmussal feltáró Redvás Åmål jól mutatta, hogy a kamaszkor az önkeresés kitüntetett időszaka, nem pedig a paradicsomi gyerekkort a felelősségteljes felnőttkorral összekötő zavaros átmenet, melyen a lehető leghamarabb át kell evickélni. Innen nézve sokszor épp a felnőttek kompromisszumokba fásult világa tűnik abszurdnak és értelmetlennek.

A rendező feleségének képregényéből adaptált Mi vagyunk a legjobbak! visszatér ehhez a látásmódhoz, és ugyanabban a keresetlen stílusban ábrázolja kiskamasz hőseinek szívmelengető, ám viszontagságos útkeresését, mint az 1999-es debütfilm. A zene, ami Moodysson filmjeiben eddig is a karakterek identitásképzésének egyik legfőbb eleme volt, ezúttal előlép a hangkulisszák takarásából, és cselekményszervező szerepet kap. A társadalmi szokások hatalma ellen fiús kinézettel tüntető Bobo és Klara ugyanis már nem pusztán szobájukban bömböltetik kedvenc dalaikat, hanem saját punkbandát alapítanak, melybe később beveszik a keresztény családból származó, jól nevelt (és kitűnően gitározó, éneklő) Hedviget is. A zenekar fejlődésének és végső megmérettetésének központi szála köré fonódik a lényegi történet, amely a három lány egyre elmélyülő barátságáról szól. Ezt a köteléket nem bomlaszthatja fel sem a szülők és iskolatársak értetlenkedése, sem a fiúkon való marakodás, sem pedig az Isten létezésével kapcsolatos világnézeti különbségek.

Moodysson ezúttal sem erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. Ehhez járul hozzá a természetes, mindenféle manírt nélkülöző színészi játék, mely elengedhetetlen az improvizatív jelenetek hitelességéhez. A nagy drámai végkifejlet helyett a rendező ezúttal is apró, hétköznapi happy enddel ereszti útjára a lányokat, melyet outsider-létük nyilvános felvállalásának katarzisa hoz el számukra, akárcsak a Redvás Åmålban. A vidéki ifjúsági házban kavart kis botránnyal rácáfolnak a punk halálhírére, és megbizonyosodnak róla, hogy bármit is gondoljon a világ, tényleg ők a legjobbak. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11889