KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, Frankenstein

Sepsi László

I, Frankenstein – amerikai, 2014. Rendezte: Stuart Beattie. Írta: Kevin Grevioux. Kép: Ross Emery. Zene: Reinhold Heil és Johnny Klimek. Szereplők: Aaron Eckhart (Adam), Yvonne Strahovski (Terra), Bill Nighy (Naberius), Miranda Otto (Leonore). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Sidney Kimmel Entertainment. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 92 perc.

 

A gyakran másodlagos frissességű alapanyagokból dolgozó alsó-hollywoodi alkotók előszeretettel nyúlnak a feltámasztás hálás témájához, Ed Woodtól Stuart Gordonig újra és újra felmondva a kudarcra ítélt teremtés torokszorító tanmeséjét. A költségvetési okok miatt eleve trükkös újrahasznosítási metódusokra (egy félholt színész innen, némi stock footage onnan) kényszerült low-budget filmgyártókhoz képest a hatvanötmillió dolláros költségvetéssel és néhány középkategóriás névvel (Eckhart, Nighy) megtámogatott Én, Frankenstein komoly lépéselőnnyel indult ugyan, de végül csupán az akciójelenetek magas számával tud ráígérni szegénysori társaira.

Az eddig főképp forgatókönyvíróként ténykedő Stuart Beattie a Van Helsing és az Underworld-széria üledékeiből tákolt össze egy főképp az urbán gótika vizuális közhelyeire (nyirkos macskakövek, toronyórák és vízköpők) épülő, eredetileg képregénynek szánt nagyvárosi fantasyt, amelyben Frankenstein esztétikusan sebhelyes teremtménye belecsöppen a Menny és a Pokol évszázados gerillaharcába. A legjobb Ed Wood-opuszokhoz hasonlóan az Én, Frankenstein világát is a teremtéskényszer fogja egybe (egy felettébb gazdag démon ismételné meg nagy tételben Frankenstein istenkísértését), de az összehordott darabkákat még Beattie a korábbi rendezésében már megvillantott (Tomorrow, When the War Began) vizuális érzéke sem képes életre kelteni. A képregény-paneleket imitáló beállítások és a verekedések közt a nézőre zúdított verbális információk a játékidő végére sem teremtik meg egy autentikus fantasy-univerzum illúzióját, ehelyett mintha egy tucatszéria duplaepizódja peregne a vásznon, amiben minden karakter és konfliktus kínosan ismerős. Az összefércelt filmtest a belépumpált milliók ellenére is csak egy kupac végtag marad a műtőasztalon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11856