KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Koltai Ágnes

Élt 39 évet

Létay Vera

A szerkesztőségi hosszúkás munkaasztal egyik sarkán az üvegkancsóban, amelyből máskor a forralóba öntjük a teavizet, egzotikus virágcsokor: fehér kálók, halovány rózsák, opál íriszek. Az asztal másik felén a szokásos rendetlenség, kéziratmásolatok, feltépett borítékok, fotók, meghívók, külföldi filmlapok.

Mindig föl kellett állni, ha Ági ki akart menni ügyeket intézni, vetítést szervezni, telefonálni, 45 kilós kis alakja sem fért el a szék mögött.

Most a másik szobában kucorgunk kábán, feldúlva, döbbenten. Mi idekint vagyunk, a virágcsokor magában odabent.

Aztán telnek a napok, be-bemerészkedünk egy kéziratért, egy fotóért; lexikonért, dossziéért. Teát nem iszunk, a virágcsokor lassan megroskad, szirmok sodródnak a papírfecnikre, a rendetlenség centiről centire kúszik arrafelé, visszafoglalva az ünnepélyes ürességet. Hét végére eltűnik a virág, az üvegkancsóba megint teavizet töltünk, a Sight and Sound, a Cahiers du Cinéma, a Positif-halom eléri az asztal túlsó szélét.

De Ági helye mindig üres marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1134