KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üss vagy fuss

Varró Attila

Hit and Run – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Dax Shepard és David Palmer. Kép: Bradley Stonesifer. Zene: Robert Mervak és Julian Wass. Szereplők: Dax Shepard (Yul), Kristen Bell (Annie), Tom Arnold (Randy), Bradley Cooper (Alex), Michael Rosenbaum (Gil). Gyártó: Panay Films / Primate Pictures / Kim and Jim Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 100 perc.

Az „amerikai független film” szókapcsolat hallatán a rutinosabb filmrajongóknak elsősorban kisköltségvetésű, érzékeny filmdrámák képsorai peregnek fel a mentális vásznakon, netán huszonéves hipsterek párkapcsolati szájtépései – de a legritkább esetben dübörgő autós üldözések, mókásan bevert orrok és nyugdíjas swinger-partik egy motelszobában. Az MTV-s átverős showkból (Punk’d), tévés családsorozatokból (Vásott szülők) és bizarabb romkomokból (Anyám, The Freebie) ismert komikus, Dax Shepard második nagyjátékfilmjével bebizonyította, hogy nem csupán kínos mockumentary-t lehet összehozni egy filléres akciófilm ötletéből (Brother’s Justice), de a vágyálom akár meg is valósítható – ha van hozzá egy működőképesre megírt forgatókönyv, pár dögös verda a mélygarázsban, fél tucat jó nevű hollywoodi színészhaver, és ha történetesen Kristen Bell mellett ébredhet az ember reggelente.

Az Üss vagy fuss barkács-akciókomédiája nem lesz a 21. század Ágyúgolyó futama, de komoly esélyekkel indulhat a Tiszta románc-klónfilmek Burt Reynolds különdíjáért: a bosszúszomjas bankrabló-cimborák, idegbeteg exek és meleg rendőrök elől 1967-es Lincoln Continental álomautóban menekülő szerelmespár vidéki hajszafilmje rutinosan hozza a poszt-tarantinós gengszterfilmek duma-akció-duma-akció dramaturgiáját, tisztes kaszkadőrmutatványokat produkál a gyorsvágásos, digitáleffektes kortárs trend ellenében és pont annyi politikailag inkorrekt geget tartalmaz két romantikus évődés között, amitől még működik karcosabb randifilmként. Ráadásul az amerikai indie-filmek önvallomásos elkötelezettsége is feldereng az akciók hátterében: Shepard saját eseménydús ifjúkorát eleveníti fel a fészerből előszedett fallikus sportjárgánnyal, hogy egy utolsó óriási tombolás után hátrahagyja kibelezve és összetörve egy motelparkolóban, együtt a buzizós beszólásokkal és rosszéletű haverokkal – majd egy sírig tartó, felnőtt párkapcsolat reményében távozzon a szalmaszőke álomnő oldalán a nagyvárosi jövő felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11287