KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cowboyok és űrlények

Nevelős Zoltán

Cowboys & Aliens – amerikai, 2011. rendezte: Jon Favreau. Írta: Hawk Ostby, Mark Fergus és Damon Lindelof. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Daniel Craig (Jake Lonergan), Harrison Ford (Woodrow Dolarhyde), Olivia Wilde (Ella), Abigail Spencer (Alice), Sam Rockwell (Doc). Gyártó: Universal Pictures / Dreamworks Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 118 perc.

A vadnyugat és a földönkívüli invázió témájának összehozása akár még szellemes ötletnek is tûnhetett volna egy dupla élû paródiához, az azonos címû képregény alapján készült Cowboyok és ûrlények azonban hasonlóan gyenge mûfajkeverék lett, mint az ugyanerre az ötletre épülõ, 2009-es High Plains Invaders, ami ráadásul látványban is olcsó volt – az újabb film legalább a speciális effektusok terén hozza az elvárható színvonalat. A színész Jon Favreau, aki a Vasember óta igazi szupermozi-rendezõ is, teljes komolysággal bonyolítja a rejtélyes történetet a határvidéki Absolution városában, amelynek lakói kénytelenek félretenni korábbi ellentéteiket és egy emberként szembeszállni az ûrbõl érkezett szörnyekkel. A menekülõ embereket lasszószerû berendezésekkel elragadó, repülõ fémszerkezetek támadásai igen látványos képsorokat eredményeznek, a szörnyek hasából elõnyíló végtagok pedig kifejezetten hátborzongatóak, ugyanakkor a mészárlásos és robbanásos jelenetek pusztán brutálisak, és sok a hosszadalmas üresjárat is.

A film vonzerejét kétségkívül a szereposztás adja: James Bond és Indiana Jones csúcstalálkozója. Amennyire szellemesen oldotta meg Steven Spielberg a két mítosz játékos keresztezését a harmadik Indiana Jones-filmben Harrison Ford és Sean Connery részvételével, annyira szegényes a mostani kísérlet (Spielberg itt producerként mûködött közre). Fordot kétségkívül jó westernben látni, ráadásul a kevély marhabáró szerepében alkalma van némi meglepõ karakterárnyalatot is felmutatni, Daniel Craig számára pedig tökéletesen testre szabott az amnéziás revolverhõs alakja, de õk is csak a film papírmasé figuráinak mélység nélküli sorába illeszkednek. A western és az inváziós sci-fi keresztezése kimerült a kelléktárak, a jellegzetes karakterek, helyszínek és szituációk szimpla felvonultatásában és egy sablontörténet lehetõ legsablonosabb megoldásában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10786