KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Wallace és Gromit: A teljes gyűjtemény

Varga Zoltán

Wallace & Gromit: The Complete Collection – brit, 2008. Rendezte: Nick Park. Szereplők: gyurmafigurák. 273 perc.

Az animációs filmben – akárcsak a vígjáték műfajában – régóta szerepelnek elválaszthatatlan párosok, Tom és Jerrytől kezdve Frédi és Béni kettősén át Wallace és Gromitig. Az utóbbiak Nick Park gyurmateremtményei: a rendező hat év alatt, javarészt egyedül elkészített vizsgafilmjének figuráiként debütáltak 1989-ben, később az Aardman stúdió és a BBC pártfogoltjaivá váltak, miközben az ezidáig velük készült húsz-harmincperces kisfilmek, egy egészestés alkotás (Az elvetemült veteménylény) és több nyúlfarknyi etűd számos rangos jelölést és díjat söpört be. A különc, ügyefogyott feltaláló, nem mellesleg sajtmániás Wallace és emberként viselkedő, néma, ám talpraesett kutyája, Gromit egy angliai kistelepülésen élnek, kalandjaik mégis világszenzációkká váltak. A jellegzetes angol humor és irónia, a szellemes vizuális és verbális poénok, illetve a jellem- és helyzetkomikum mellett a műfajparódiák adják a sorozat bukéját. Az első kisfilm, A nagy sajttúra a science fiction és az infantilis képzeletvilág ötvözete: Wallace azért utazik hű társával a Holdra, hogy egyen belőle (lévén úgy tudja, sajtból van a Hold), a sci-fi asztrológiai témáit puszta gasztrológiai motivációvá fokozva le ezzel. A bolond nadrág egy csavaros rablási manőverre épít, amikor Wallace-t albérlőjük, egy aljas pingvin távirányítja egy balsikerű találmány révén – a csúcspont játékvonatos üldözése egyike a valaha vászonra vitt legbravúrosabb hajszajeleneteknek. A Birka akció is egy rablás körül bonyolódik, melynek során Gromit az ártatlanságát tisztázva egy nagyszabású báránylopás megfékezésében közreműködik. A negyedik kisfilm, a 2008-as Vekni és hunyni ha nem mellőzi is a humort, kilencvenes években készült elődeihez képest komorabb alaptörténetet választ: Wallace egy pékeket ritkító női sorozatgyilkos áldozatjelöltjeként szorul Gromit segítségére, miközben a thriller suspense-dramaturgiája válik nevetség tárgyává.

A paródiák mellett különösen a címszereplők egyénítése érdemel figyelmet: Wallace jellegzetes kézmozdulatai és – kiváltképp – Gromit gesztusnyelve, mimikája, ahogyan gondolatait kifejezni képes csupán szemöldökei mozgatásával; néma sírásának helyenként még szívszorító pillanatokat is köszönhetünk. A főszereplőkön és a minden korosztályt megcélzó humoron kívül a markáns mellékszereplők és masinák ugyancsak a sorozat elmaradhatatlan kellékei, legyen szó Holdat őrző fura gáztűzhely-robotról, magát csirkének álcázó pingvinről és önműködő nadrágról, báránytolvaj cyborg-vérebről és fonalkészítő óriásgépről, vagy épp pszichésen zavart túlsúlyos támadóról és kutyusáról. A kétperces etűdök, amelyek a Wallace masinái által okozott problémákból faragnak viccet, 2002-ben készültek, s főleg Gromit – gazdáját felülmúló – találékonyságát hangsúlyozzák ki.

Extrák: werkfilmek; dokumentumfilm Wallace és Gromit világáról; kisfilm a speciális effektusokról; 10 Wallace és Gromit-etűd. Megjegyzendő, hogy a kiadás címe pontatlan: az egészestés filmet nem tartalmazza a gyűjtemény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10704