KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A seriff és az idegenek

Farkas András

 

Rejtett álmok legyőzhetetlen hősei szunnyadnak a mindennapok arcra nőtt álcái alatt, várva a ritualizált föltámadást. A rítus pedig legtöbbször: a film. Pontosabban a szupermen-módi diktátumai alapján készült s így a legáltalánosabb (mert a legfelszínesebb) hős-klisével dolgozó „kalandfilm”.

Egy idő után azonban nem robbannak már a geg-patronok, fáradt paskolgatássá satnyul a pankrációszerű pofozkodás; legyen akár Bud Spencer a főszereplő. És ha az áhított hősmítosz helyett csak sorozatgyártott tömegpüfölést láthat a néző, a producer tőkéje is bánja. Mi hát a teendő? Kézenfekvő: a rágós menüt nyakon kell löttyinteni valami ínycsiklandó szósszal. Sci-fi mártással, burleszk-sűrítménnyel, mese-habbal. Természetesen csak avatott szakács méricskélheti ki a hozzávalókat. Michele Lupo tűrhető séfnek bizonyult A seriff és az idegenek elnevezésű film-hidegtáljából ítélve. Az eredendően újra csak piedonei kézi csetepatékra komponált kamera-operett unalmát az emberszabású – s ekként meglehetősen bárgyú – földöntúli robotok földfoglaló akciója s a Seriff az égből című filmből már ismert „kisherceg” (neve: H-7-25) csetlése-botlása addig hessegeti – míg csak véget nem ér a történet. S hogy hol? Az égben...

Úgy látszik, e film alkotói is érzik: irracionálissá puffasztott konzumhősök földi (forgalmazásbeli) pályafutása lassan véget ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7008