KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A smaragd románca

Máté J. György

 

Történetünk idején Kolumbia őserdeiben nagyon rossz az idő, eső esik, sárlavina hull a mélybe, benne Joan, az írónő és újdonsült megmentője, az érthetően igen csapzott ifjú hős, aki vitorlást szeretne vásárolni magának. Amikor meg kisüt a nap, rosszarcú különítményesek lövöldöznek az emberre – mindezt egy Long John Silver kezébe való rejtelmes térképért, amely elvezet a Nagy Smaragdhoz. Ez utóbbi valóban szép darab.

A film producere-főszereplője (csapzott megmentő) Michael Douglas, aki ezúttal, mint már jeleztük, nem San Francisco utcáin vágtázik végig öltönyösen, gengsztereket üldözve, hanem – tetőtől talpig – sárosan tengerészeti ambíciókat táplál. És jól teszi. Joannak ugyanis csak ideig-óráig lehet ellenállni, a mérsékelten gonosz emberrablók fogságából sikerül kiszabadítani az írónő ártatlan nővérét, a főkülönítményes fél karját leharapja egy krokodil, úgyhogy a fiatalok boldogsága immár teljes.

A sok fantasztikus trükköt bevető kalandfilm abban különbözik nagyszámú társától, hogy egyáltalán nem veszi komolyan önmagát. 1. A giccses vadnyugati történetet író Joant mindenki remekírónak tartja. 2. A megírt western-limonádé szinte szórói-szóra megismétlődik vele a „valóságban”. 3. A befejezés habkönnyű és optimista.

Mindezt miért? Vajon felhőtlen szórakozást nyújtani az igazi terrorhoz szokott nézőnek? Vagy grimaszt mutatni az erőszaknak? Ki tudja?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5857