KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gésa

Mannhardt András

 

Van benne gengszterháború és lövöldözés, ám A gésa mégsem kalandfilm. Van benne szerelmi szál, de túl gyermeteg ahhoz, hogy komolyan vegyük. Egzotikus kirándulásnak, a harmincas évek japán alvilágára vetett futó pillantásnak pedig túlságosan hosszadalmas e film.

Nem hiszem, hogy földrészünkön e mű nagy közönségre számíthat. A bőkezűen adagolt hagyományos japán tánc- és énekbetétek között ugyanis legfeljebb azon tűnődhetünk, vajon megtartja-e gyermekét a megesett gésa; a leánykereskedő el tudja-e helyezni legújabb szeretőjét valamelyik előkelőbb bordélyházban. Felüdülést eközben csak a néhány valóban lendületes jelenet (mint például a pompás ragtime-tánc) vagy a nagy-néha széttáruló kimonók nyújtanak.

A cselekmény tehát folyik, folydogál, s az előadás kezd csendben unalomba fulladni, amikor megdöbbentő dolog történik: az egyik színész szeméből valódi könny buggyán ki hirtelen. S a néző itt elveszti biztonságérzetét. Annak, ami az ő szemében csak vontatott mese, van talán valami egészen más értelme is? S felötlik benne: lehet, hogy a vásznon már kezdettől fogva valami különös szertartás zajlik, leheletfinom, és az európai néző számára megfoghatatlan koreográfia szerint?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5589