KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vasmadarak II.

Koltai Ágnes

 

Lehet, hogy a politikát a Fehér Házban és a Kremlben formálják, de Hollywoodban szentesítik – ott mondanak rá sajátos igent vagy nemet. A határozott nemet a Vasfüggöny, a James Bond-sorozat, a Rocky- és a Rambo-mánia képviseli; a kokettálást a Vörös zsaru: a vonakodó igent pedig a Meteor és a Vasmadarak II.

Amint a nagyhatalmak érdekházasságában a mosolyszünetet az óvatos békülés váltja fel, Hollywoodban biztos, hogy leforgatnak egy bátorító filmet (a Moszfilmnél azonban sosem!), mondjuk a két hadsereg közös akciójáról. Mint annak idején a Meteorban, a Vasmadarak II.-ben is idegen erővel szállnak szembe, mely veszélyezteti kettejük, s a világ kényes egyensúlyát. Nincs annál szívderítőbb, mikor az F16-osok és a MIG29-esek együtt semmisítenek meg egy ismeretlen nemzetiségű – a néző számára persze félreérthetetlenül arab-rakétatámaszpontot. Ragyognak a gépek a gyakorlaton és az „éles” bevetésen, fenn, a magasban felismerhetetlenül egyformák, pilótáik ugyanilyen tökéletesek, legfeljebb a katonai fegyelemről más a véleményük. Mert békülékenység ide, közös támadás oda: szovjet katona semmilyen körülmények között sem tér el a szolgálati szabályzattól, az amerikai viszont bármikor visszabeszél a felettesének, mert tudja, hogy egyéni kezdeményezésre még a hadseregnek is szüksége lehet. Ez volt egyébként a Sidney J. Furie-rendezte Vasmadarak I.-nek is a tanulsága, bár ebben a MIG-ek pilótái líbiaiak és ádáz ellenségek voltak. Csak a szabad amerikai katona győzhette le őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5499