KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tudatlan tündérek

Vaskó Péter

 

Rendezett anyagiakkal bíró, nemdohányzó, negyvenes nő nemdohányzó rendezett, snájdig férjét úgy ütik el az úttesten, hogy minimum hármat pattan az autók szélvédőjén. Igyekezzünk jól megjegyezni ezt a jelenetet, mert ez az utolsó dinamikus képsor. Kapuzárás előtt álló szépasszonyunk véletlenül felfedezi, hogy kivasalt exférjének 7 évig szeretője volt. Rövid vívódás után elindul, hogy megkeresse egykori vetélytársnőjét. A film itt kanyarodik rá a főútvonalra: kiderül ugyanis, hogy a másik nő nem nő volt, hanem épp ellenkezőleg. A rendezett szépasszony visszafogott kalandjainak innentől egy szomorú-vidám, érzelemgazdag homoszexuális kollektíva ad keretet. Itt szokás szerint megtanulhatja megérteni önmagát, és megérteni a melegeket: jé, azok ugyanolyan emberek, mint a többi, sőt.

Mintha Rohmert látnánk olaszban, sok-sok érzelem, még annál is több dialógus, és csak annyi cselekvés, amennyi nem zavarja a nyugodt beszédhez való egyenletes lélegzetvételt. Sajnos hiányzik azonban a francia erkölcs-koreográfusra jellemző fegyelem és a figyelmet végig ébren tartó intellektuális izgalom. Van sok szép kép, meleg színek, egy kis vidámság, sok puha szomorúság és a mediterrán életörömöt ellenpontozó, elmaradhatatlan fekete szárnyú AIDS.

Van tehát megannyi finomság, éppen csak a szíven ütő erős élmény hiányzik. Az önismétlő lelki masszázsban és tanító-nevelő óvatosságban nagyrészt elvész a film sava-borsa. A meleg vonal sajgó édességű megközelítése nem hoz túl sokat a konyhára, a „jólnevelt polgárasszony kalandja az élettel” című műfajban pedig a Montenegro minimum három kört ver rá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2755