KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Közös többszörös

Kránicz Bence

Multiplicity – amerikai, 1996. Rendezte: Harold Ramis. Szereplők: Michael Keaton, Andie MacDowell, Eugene Levy. Forgalmazó: Sony. 112 perc.

 

A 2014-ben elhunyt Harold Ramis mai napig a hollywoodi vígjáték fájó vesztesége. A kisemberek egzisztenciális szorongásait nagy humánummal és sok humorral – olykor szarkasztikus poénoktól sem mentesen – feldolgozó munkái talán konzervatívnak számítottak az ezredforduló körüli vígjátékok között, az akkoriban dívó, altesti humorra alapozó filmeknél azonban jóval magasabb színvonalú, mívesebb kiállítású darabokként emlékszünk rájuk. A kilencvenes évekből három rendezése szorosabban is összekapcsolódik. Az Idétlen időkig, a Közös többszörös és A bájkeverő egyaránt azt az ötletet gondolja végig, mihez kezd az átlagember, ha egy fantasztikus fordulat – csoda, forradalmi találmány vagy az ördöggel kötött alku – révén több „alternatív életet” is kipróbálhat, korrigálhatja elhibázott döntéseit, és egyetlen elszalasztott lehetőségről sem kell lemondania. E filmekkel Ramis Frank Capra szellemét éleszti újra egy cinikusabb és neurotikusabb korban. Stíluseszközeivel a posztmodern trendekhez kapcsolódik (az Idétlen időkig videójátékokat idéző történetvezetése számos másik, a „moduláris narratívával” kísérletező filmre hatással volt), ideológiája szerint viszont a klasszikus amerikai értékek, kivált az egyéni felelősségvállalás mellett teszi le a garast.

A Közös többszörös elfoglalt hősének az a baja, hogy az élet több területén is egyforma intenzitással igyekszik helytállni, emiatt folyamatosan ígérget a feleségének és túlvállalja magát a munkájában. A megoldást a klónozás jelentheti, egy véletlenül megismert tudós ugyanis vállalja, hogy egyszerűen megkettőzi Dougot, aki így egész nap gürcölhet építési vállalkozásában, miközben otthon is maradhat a családdal. A forgatókönyvet saját novellája alapján jegyző Chris Miller nem a hard sci-fi terepén mozog, finoman szólva sem törekszik a klónozás tudományosan hiteles ábrázolására. Ramist sem a fantasztikus háttér érdekli, hanem a jellemkomikum: a második, majd a körülmények szerencsétlen összjátéka folytán megjelenő harmadik és negyedik Doug gyökeresen különböző alkatú figurák, akikben külön-külön sűrűsödik az eredeti Doug személyiségének egy-egy árnyalata. A macsó Doug, a feminin Doug és az infantilis, más szemszögből egyenesen fogyatékos Doug felléptetésével Ramis lemond a politikai korrektségről, a korabeli amerikai vígjátékoknál azonban így is visszafogottabb marad, elég csak a Közös többszörös után két évvel készülő Keresd a nőt! ámokfutó humorára gondolni.

A megtöbbszöröződés motívuma valódi jutalomjátékra ad lehetőséget Michael Keatonnek, aki emlékeztet rá, hogy komikusként kezdte a pályáját, mielőtt még Tim Burton komor és mogorva Batmant faragott volna belőle. A Közös többszörös nyomába sem ér Ramis egyetlen remekművének, az Idétlen időkig-nek, de Keaton alakítása és a cselekmény szertelen lendülete miatt érdemes az újranézésre.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14599