KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kieślowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Downton Abbey

Kovács Kata

Downton Abbey – brit, 2019. Rendezte: Michael Engler. Írta: Julian Fellowes. Kép: Ben Smithard. Zene: John Lunn. Szereplők: MAtthew Goode (Henry), MAggie Smith (Violet), Michelle Dockery (Lady Crawley), Elizabeth McGovern (Cora), Tuppence Middleton (Lucy), Allen Leech (Tom). Gyártó: Carnival Films / Focus Features / Perfect World Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 122 perc.

 

A 2010-től hat évadon át óriási sikerrel futott sorozat a nagyjátékfilmes folytatással nem csupán méltó koronát kap, de maga a film koncepciója is finom kikacsintás a Downton Abbey egyik fő témája, az elitizmus felé. A mostani nagyjátékfilm ugyanis nem elsősorban, hanem szinte kizárólag a sorozatot már jól ismerő rajongóknak, vagyis a kiváltságosoknak készült. A nagyjátékfilm tökéletesen követhető bárki számára, ám a karakterek és kapcsolataik, előtörténetük, a hat évad cselekményének ismerete nélkül szinte érdektelen, ráadásul a film a korábbiak legcsekélyebb összefoglalása nélkül vág a történet közepébe: a sorozat legelső epizódját megidéző bevezető jelenetben fontos híreket kap a Crawley ház feje, az uralkodó pár látogat el a házhoz. És mintha csak egy jól sikerült Christmas specialt kapnánk, van itt díszes parádé, bál és úri vacsora is. Ahogyan azt megszokhattuk, a szolgálók apró-cseprő ügyei, bosszúságai és nagyobb konfliktusai – melyeket természetesen fondorlatos csellel oldanak meg – legalább olyan súllyal esnek latba, mint a fent élők örökösödési viszályai és szerelmi ügyei.

A Crawley család és szolgálóik életének párhuzamos nyomonkövetését, minimum tizenöt szálon, ezúttal is mesteri pontossággal kivitelezik az alkotók – Julian Fellowes forgatókönyvíró ezt már Altman Gosford parkjában kigyakorolta. A Büszkeség és balítélet és Jane Austen hazájáról beszélünk, nem kell tehát különösebb magyarázatot fűzni ahhoz, mitől lett ez a sorozat olyan hihetetlenül népszerű. Ám ha a minden téren rendkívül igényes kivitelezésen, a színészek (Maggie Smith, Matthew Goode, Elizabeth McGovern) parádés alakításain és a megunhatatlan történetszálakon túl van még, ami valódi érdeme, akkor az a páratlan ritmusérzék és a hihetetlenül pörgős tempó, mellyel a különböző cselekményszálakat váltogatja, ez pedig a nagyjátékfilmnél éppúgy érvényesül, mint a sorozatnál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14294